5
1Tudjuk ugyanis, hogy ha ez a mi földi sátrunk leomlik, Istentől kapunk hajlékot, nem kézzel alkotott, örök házat az égben.
2Azért is sóhajtozunk ebben a testben, mert vágyakozunk felölteni rá égi hajlékunkat,
3hogy ha le is kell vetkőznünk, mezítelennek ne bizonyuljunk.
4Mert amíg ebben a sátorban vagyunk, roskadozva sóhajtozunk, mivel nem azt akarjuk, hogy levetkőztessenek, hanem hogy felöltöztessenek, s így azt, ami halandó, elnyelje az élet.
5Aki pedig felkészített erre bennünket, Isten az, aki foglalóként a Lelket adta nekünk.
6Ezért mindenkor bizakodunk, és tudjuk, hogy amíg a testben élünk, távol járunk az Úrtól,
7mert hitben járunk, és nem szemlélésben.
8De bizakodunk, s jobban szeretnénk kiköltözni a testből, és elérkezni az Úrhoz.
17Ez a mi mostani, könnyű szenvedésünk ugyanis a dicsőségnek igen nagy, örök mértékét szerzi meg nekünk.
Jegyzetek
5,8 Mindannyian szeretnénk szenvedés és halál nélkül az örök boldogságba jutni. Pál is vágyakozott erre, mivel azonban ez nem lehetséges, a ránk váró dicsőség gondolata segít bennünket megbékélni a gondolattal, hogy halandó testünket le kell vetnünk ahhoz, hogy örökké az Úrral legyünk.