5 ¹Námán, Szíria királyának hadvezére, nagy és tekintélyes ember volt ura előtt, mert általa adott az Úr győzelmet Szíriának. Vitéz és gazdag ember volt, de poklos. ²Egyszer azonban portyázni mentek a szíriaiak, s foglyul ejtettek Izrael földjéről egy kislányt. Ez Námán feleségének szolgálatába jutott ³és azt mondta asszonyának: »Bárcsak lett volna az én uram annál a prófétánál, aki Szamariában van. Biztosan meggyógyította volna a poklosságtól, amelyben van.« ⁴Námán erre bement urához s elbeszélte neki: »Így s így szólt az az Izrael földjéről való lány.«
⁵Azt mondta erre neki Szíria királya: »Eredj el s én majd küldök egy levelet Izrael királyának.« Az, miután elment és magával vitt tíz talentum ezüstöt, hatezer aranyat s tíz váltóruhát, ⁶elvitte a levelet Izrael királyának. Ezek a szavak voltak benne: »Ha e levelet megkapod, tudd, hogy hozzád küldtem szolgámat, Námánt, hogy meggyógyítsd poklosságából.« ⁷Amikor Izrael királya elolvasta a levelet, megszaggatta ruháját s azt mondta: »Isten vagyok-e én, hogy ölni s életet adni tudjak, hogy ez hozzám küld, hogy meggyógyítsak valakit poklosságából? Észrevehetitek s láthatjátok, hogy csak ürügyet keres ellenem.«
⁸Amikor ezt Elizeus, az Isten embere meghallotta, azt tudniillik, hogy Izrael királya megszaggatta ruháját, elküldött hozzá ezzel az üzenettel: »Miért szaggattad meg ruháidat? Jöjjön hozzám, s tudja meg, hogy van próféta Izraelben.«
⁹Odament tehát Námán, lovaival és szekereivel együtt, és megállt Elizeus házának ajtaja előtt. ¹⁰Ekkor Elizeus követet küldött ki hozzá ezzel az üzenettel: »Menj s fürödj meg hétszer a Jordánban, s akkor tested visszanyeri egészségét s megtisztulsz.« ¹¹Megharagudott erre Námán, elment, és ezt mondta: »Azt hittem, hogy ki fog jönni hozzám, megáll, segítségül hívja az Úrnak, Istenének nevét, megérinti kezével a poklosság helyét s meggyógyít. ¹²Hát nem jobbak-e az Abána és a Fárfár, Damaszkusz folyói, Izrael valamennyi vizénél arra, hogy bennük megfürödjem és megtisztuljak?« Amikor azonban megfordult s bosszankodva elment, ¹³eléje járultak szolgái s így szóltak hozzá: »Apám, ha nagy dolgot mondott volna is neked a próféta, bizonyára meg kellett volna tenned. Mennyivel inkább, hogy most csak azt mondta neked: ‘Fürödj meg és megtisztulsz.’«
¹⁴Lement s megfürdött hétszer a Jordánban az Isten emberének szava szerint, s ismét olyan lett a teste, mint egy kis gyermek teste, és megtisztult. ¹⁵Erre visszatért az Isten emberéhez egész kíséretével együtt s bement s megállt előtte s azt mondta: »Immár tudom, hogy nincs másutt Isten az egész földön, hanem csakis Izraelben. Kérlek tehát, fogadj el áldomást szolgádtól.« ¹⁶Ám ő azt felelte: »Az Úr életére mondom, aki előtt szolgálok, hogy nem fogadok el.« Nem is engedett semmiképpen sem, pedig unszolta. ¹⁷Végre Námán azt mondta: »Hát ahogy akarod; de kérlek, engedd meg nekem, szolgádnak, hogy vehessek e földből annyit, amennyit egy öszvérpár elbír, mert nem mutat be többé szolgád egészen elégő áldozatot vagy békeáldozatot más isteneknek, hanem csak az Úrnak. ¹⁸Csak ebben az egy dologban engeszteld az Urat szolgád érdekében: amikor uram bemegy Remmon templomába, hogy ott leboruljon s a kezemre támaszkodik, ha én is leborulok Remmon templomában, amikor ő ott leborul – nézze el az Úr nekem, szolgádnak ezt a dolgot.« ¹⁹Ő azt mondta neki: »Eredj békességben.« Erre ő eltávozott tőle a föld legkiválóbb idejében.
²⁰Azt mondta ekkor magában Giezi, az Isten emberének legénye: »Megkímélte uram ezt a szíriai Námánt, hogy nem fogadta el tőle, amit hozott: az Úr életére mondom, hogy utána futok és szerzek tőle valamit.« ²¹Utána is eredt Giezi Námánnak. Amikor ez meglátta, hogy feléje fut, leugrott szekeréről elébe s azt mondta: »Rendben van-e minden?« ²²Ő azt mondta: »Rendben.« Uram küldött hozzád s üzeni: »Épp most jött hozzám két ifjú Efraim hegységéből, a prófétafiak közül. Adj számukra egy talentum ezüstöt s két öltözet ruhát.« ²³Azt mondta erre Námán: »Jobb lesz, ha két talentumot veszel.« Rá is erőszakolta s bekötött két talentum ezüstöt két zsákba és két váltóruhát s rátette két legényére, s azok el is vitték előtte.
²⁴Amikor aztán már estefelé megérkezett, elvette kezükből s félretette a házban s elbocsátotta az embereket s azok elmentek, ²⁵ő pedig bement s ura elé állt. Azt mondta ekkor Elizeus: »Honnan jössz, Giezi?« Ő azt felelte: »Nem volt el szolgád sehol sem.« ²⁶Ő azonban azt mondta: »Nem volt-e jelen az én szívem, amikor az az ember visszafordult szekeréről feléd? Nos tehát, szereztél ezüstöt és szereztél ruhákat, hogy olajkerteket, szőlőket, juhokat, barmokat, rabszolgákat és rabszolgálókat vásárolj, ²⁷de Námán poklossága is rád s ivadékodra ragad mindörökre.« Poklosságtól hófehéren ment is ki előle.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet