19 ¹Amikor ezeket Hiszkija király meghallotta, megszaggatta ruháját, zsákba öltözött és bement az Úr házába. ²Majd elküldte Eljakimot, az udvarnagyot és Sebnát, az íródeákot, meg a papok véneit, zsákba öltözötten, Izajás prófétához, Ámosz fiához, ³hogy mondják: »Ezt üzeni Hiszkija: Szorongatás, fenyítés és káromlás napja ez a nap: szülésig jutottak a magzatok s nincs ereje a vajúdónak! ⁴Talán meghallja az Úr, a te Istened Rábsakénak minden szavát, akit elküldött ura, az asszírok királya, hogy szidalmazza és gyalázza az élő Istent azokkal a szavakkal, amelyeket az Úr, a te Istened hallott. Imádkozz tehát a maradékért, amely még megvan.«
⁵Hiszkija király szolgái el is mentek Izajáshoz. ⁶Izajás azt felelte nekik: »Ezt mondjátok uratoknak: Ezt üzeni az Úr: Ne félj azoktól a szavaktól, amelyeket hallottál, amelyekkel az asszírok királyának legényei engem káromoltak. ⁷Íme, én egy lelket bocsátok rá és hírt hall és visszatér földjére s elejtetem karddal saját országában.«
⁸Rábsaké aztán visszatért s felkereste az asszírok királyát Libna ostrománál, mert hallotta, hogy elvonult Lákisból. ⁹Amikor az meghallotta, hogy Tirhaka, Etiópia királya felől azt beszélik: »Íme, hadba vonult ellened« – s elindult ellene, követeket küldött Hiszkijához ezzel az üzenettel: ¹⁰»Ezt mondjátok Hiszkijának, Júda királyának: Meg ne csaljon téged Istened, akiben bizakodsz s ne mondd: Nem kerül Jeruzsálem az asszírok királyának kezébe! ¹¹Hiszen magad hallottad, mit cselekedtek az asszírok királyai minden országgal, miként pusztították el azokat. Hát éppen te tudsz majd megmenekülni? ¹²Vajon megszabadították-e a nemzetek istenei mindazokat, akiket elpusztítottak atyáim, tudniillik Gózánt, Háránt, Reszefet és Éden fiait, akik Telasszárban voltak? ¹³Hol van Hamat királya, Arfád királya, meg Szefárvaim városának, Ánának és Ávának királya?«
¹⁴Amikor aztán Hiszkija átvette a levelet a követek kezéből és elolvasta, felment az Úr házába és az Úr elé tárta ¹⁵és így imádkozott az ő színe előtt: »Uram, Izrael Istene, aki a kerubok felett ülsz, te vagy egyedül a föld minden királyának Istene, te alkottad az eget és a földet. ¹⁶Hajtsd ide füledet s halld: nyisd meg, Uram, szemedet és lásd, halld meg Szanherib minden szavát, aki ideküldött, hogy gyalázza előttünk az élő Istent. ¹⁷Igaz, Uram, Asszíria királyai elpusztították azon nemzeteket s mindazok földjét ¹⁸s tűzbe vetették azok isteneit, hiszen azok nem voltak istenek, hanem emberi kéz fából s kőből való alkotásai s így megsemmisíthették őket. ¹⁹Nos tehát, te, Urunk, Istenünk, ments meg minket kezükből, hadd tudja meg a föld minden országa, hogy te, az Úr, vagy egyedül Isten!«
²⁰Elküldött erre Izajás, Ámosz fia, Hiszkijához és üzente: »Ezt üzeni az Úr, Izrael Istene: Meghallgattam, amit tőlem Szanherib, az asszírok királya felől kértél.

²¹Ez az, amit az Úr felőle szólt:
‘Megvet téged s csúfot űz belőled
Sion szűzi lánya,
hátad mögött fejét rázza,
Jeruzsálem lánya.

²²Kit gyaláztál s káromoltál?
Ki ellen emelted fel hangodat
s vetetted magasra pillantásodat?
Izraelnek Szentje ellen!

²³Szolgáid által az Urat gyaláztad s azt mondtad:
szekereim sokaságával felmentem a hegyek magasaira,
a Libanonnak ormára,
kivágtam sudár cédrusait s legpompásabb fenyőfáit,
behatoltam egészen a határáig
s Kármeljének erdejét

²⁴kivágtam.
Idegen vizet ittam,
és lábam nyomával kiszárítottam
minden elzárt vizet.

²⁵Nem hallottad-e, mit határoztam kezdettől fogva?
Ősidőktől fogva rendeltem el,
– most hajtottam végre –,
hogy romhalmazzá legyenek a hősök erős városai.

²⁶Akik bennük laknak, tehetetlenül
ezért rettentek s szégyenültek meg
s lettek olyanok, mint a mezei pázsit
s a tetőn zöldellő fű, amely elszárad, mielőtt megérik.

²⁷Rég ismerem lakásodat,
kijöttödet, bemeneteledet, utadat
és ellenem való tombolásodat.

²⁸Őrjöngtél ellenem,
s kevélységed felhatott fülembe.
Nos hát karikát teszek az orrodba
és zablát a szájadba,
és visszavezetlek arra az útra,
amelyen feljöttél.

²⁹Neked pedig, Hiszkija, ez szolgáljon jelül:
ebben az esztendőben azt kell enned, amit találsz,
a második esztendőben azt, ami magától terem,
a harmadik esztendőben azonban vethettek, arathattok,
ültethettek szőlőt és ehetitek gyümölcsét.

³⁰Mindaz, ami megmarad Júda házából,
azután is gyökeret hajt alul
s gyümölcsöt hoz felül,

³¹mert a megmaradtak fognak kivonulni Jeruzsálemből
és a megszabadultak Sionnak hegyéről.
A Seregek Urának buzgalma fogja véghezvinni ezt.

³²Éppen azért ezt mondja az Úr Asszíria királya felől:
nem jön be e városba,
nyilat sem lő belé,
pajzzsal sem támadja meg,
sánccal sem veszi körül:

³³az úton, amelyen jött, visszatér,
s e városba be nem jön, – úgymond az Úr –,

³⁴mert megoltalmazom s megmentem e várost
önmagamért és szolgámért, Dávidért.’«

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet