29 1Összegyűlt tehát a filiszteusok valamennyi serege Áfeknél, és Izrael is tábort ütött a Jezreel mellett levő forrásnál. 2Felvonultak a filiszteusok fejedelmei századaikkal és ezredeikkel és Dávid és emberei is felvonultak az utolsó csapatban Ákissal. 3Azt mondták ekkor a filiszteusok fejedelmei Ákisnak: »Mit keresnek itt ezek a héberek?« Azt mondta erre Ákis a filiszteusok fejedelmeinek: »Hát nem ismeritek Dávidot, Saulnak, Izrael királyának volt szolgáját? Sok nap vagy esztendő óta van már nálam, s nem találtam benne semmi rosszat sem attól a naptól kezdve, hogy hozzám átszökött, mind a mai napig.« – 4Erre a filiszteusok fejedelmei megharagudtak rá és azt mondták neki: »Térjen vissza az az ember, s üljön a helyén, ahova rendelted, de ne jöjjön le velünk a harcba, hogy ellenségünkké ne legyen, amikor harcolni kezdünk: hiszen mi másképp engesztelhetné meg urát, mint a mi fejünkkel?
5Nem ez az a Dávid, akinek a körtáncban ezt énekelték:
‘Megverte Saul a maga ezerét.
Dávid pedig a maga tízezerét?’«
Jegyzetek
29,4 A filiszteus fejedelmek jobban ismerik Dávidot, mint Ákis. Így Dávid megmenekül a nehéz döntéstől, hogy harcba szálljon-e Saul ellen.