13 ¹Amikor elmúlt egy esztendő attól kezdve, hogy Saul uralkodni kezdett és már második esztendeje uralkodott Izraelen, ²választott magának Saul háromezer embert Izraelből. Ezek közül kétezren Saullal voltak Makmásban és Bétel hegyén, ezren pedig Jonatánnal a benjaminbeli Gibeában. A nép többi részét elbocsátotta, mindenkit a maga sátrába. ³Jonatán azonban megverte a filiszteusoknak azt az előőrsét, amely Gibeában volt. Amikor ezt a filiszteusok meghallották, Saul megfúvatta a harsonát az egész országban és azt mondta: »Hallják meg a héberek!« ⁴Így egész Izrael meghallotta a hírt: »Megverte Saul a filiszteusok előőrsét.« Erre Izrael felkelt a filiszteusok ellen és összehívta a népet Saul mögé Gilgálba.
⁵Összegyűltek a filiszteusok is, hogy hadakozzanak Izrael ellen harmincezer szekérrel és hatezer lovassal, s oly sok egyéb néppel, mint a tenger partján levő föveny, majd felvonultak és tábort ütöttek Makmásnál, Bétáventől keletre. ⁶Amikor Izrael emberei látták, hogy szorult helyzetbe jutottak (a filiszteusok ugyanis szorongatták a népet), elrejtőztek a barlangokba, a rejtekhelyekre, a sziklákba, az üregekbe meg a vermekbe, ⁷sőt voltak héberek, akik átkeltek a Jordánon túlra, Gád és Gileád földjére.
Saul ugyan kitartott Gilgálban, de a nép, amely követte, rettegett. ⁸Így várakozott hét napig Sámuel meghagyása szerint, de Sámuel csak nem jött Gilgálba, a nép pedig lassanként elszéledt mellőle. ⁹Erre Saul azt mondta: »Hozzátok ide az egészen elégő áldozatot és a békeáldozatokat« – és bemutatta az egészen elégő áldozatot.
¹⁰Éppen mire elkészült az egészen elégő áldozat bemutatásával, íme, megérkezett Sámuel. Amikor Saul kiment eléje, hogy köszöntse, ¹¹azt mondta neki Sámuel: »Mit műveltél?!« Saul azt felelte: »Mivel láttam, hogy a nép kezd elszéledni mellőlem, te pedig nem jöttél meg a meghagyott időre, a filiszteusok meg már összegyűltek Makmásnál, ¹²azt mondtam: Most majd lejönnek ellenem a filiszteusok Gilgálba és én még nem is esedeztem az Úr színe előtt. Így a szükség arra kényszerített, hogy bemutassam az egészen elégő áldozatot.«
¹³Azt mondta erre Sámuel Saulnak: »Esztelenül cselekedtél: nem tartottad meg az Úrnak, Istenednek parancsát, amelyet meghagyott neked. Már pedig ha ezt nem tetted volna, most az Úr mindörökre megszilárdította volna királyságodat Izraelen. ¹⁴Így azonban királyságod nem lesz maradandó. Keresett az Úr magának szíve szerint való embert, s azt rendelte népe fejedelmévé, mivel te nem tartottad meg, amit az Úr parancsolt.«
¹⁵Azzal Sámuel felkerekedett és felment Gilgálból Benjamin-Gibeába. Erre a megmaradt nép felvonult Saul vezérlete alatt az ellene hadbaszállt nép elé és el is jutott Gilgálból a Benjamin halmán levő Gibeába. Ekkor Saul megszámlálta a vele levő népet, s az mintegy hatszáz emberből állt.
¹⁶Saul és fia, Jonatán meg a velük levő nép Benjamin-Gibeában helyezkedett el, a filiszteusok pedig Makmásban táboroztak. ¹⁷Ekkor kivonult a filiszteusok táborából három csapat zsákmányolni: az egyik csapat az Efrába vivő útra, Suál földje felé tartott, ¹⁸a másik a Béthoronba vivő útra tért, a harmadik a határ felé vivő, a Ceboim völgy felett a pusztára húzódó útra fordult.
¹⁹Ekkoriban Izrael egész földjén nem akadt kovács, mert a filiszteusok attól tartottak, hogy a héberek kardot vagy dárdát találnak készíteni, ²⁰s azért egész Izraelnek a filiszteusokhoz kellett lejárnia, hogy mindenki megélesíttethesse ekevasát, kapáját, fejszéjét és ásóját. ²¹Így tehát az ekevasaknak, kapáknak, háromágú villáknak, fejszéknek és ösztökéknek az élesítése egy pímbe került. ²²Amikor aztán eljött a csata napja, a Saullal és Jonatánnal levő egész nép kezében nem akadt sem kard, sem dárda, csak Saulnál és fiánál, Jonatánnál.
²³Ekkor a filiszteusok előőrse kivonult, hogy Makmás elé kerüljön.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet