36Júdás és testvérei pedig így szóltak: »Íme, ellenségeink megsemmisültek. Menjünk tehát fel, tisztítsuk meg és szenteljük fel újra a szentélyt!«
37Össze is gyűlt a sereg teljes számban, és felmentek a Sion hegyre.
38Mikor látták, hogy a szentély pusztulófélben van, az oltárt tisztátalanná tették, a kapukat elégették, az udvarokon cserjés nőtt, akárcsak az erdőben és a hegyeken, a kamrákat pedig lerombolták,
39megszaggatták ruhájukat, sírtak nagy siránkozással, hamut hintettek a fejükre,
40arcra borultak a földön, megfújták a jelt adó harsonákat és az égbe kiáltottak.
41Akkor Júdás legénységet rendelt ki, hogy az addig, amíg megtisztítják a szentélyt, szemben álljon a Várban lévőkkel.
42Azután kiválasztott feddhetetlen papokat, akik hűek maradtak Isten törvényéhez.
43Ezek megtisztították a szentélyt, s tisztátalan helyre vitték a fertőzött köveket.
44Az égőáldozatok tisztátalanná tett oltárát illetően pedig tanácsot tartott, mitévő legyen vele.
45Az a jó gondolatuk támadt, hogy lerombolják; hogy megvetés tárgya ne legyen számukra azért, mert tisztátalanná tették a pogányok. Lerombolták tehát,
46és a köveket a templomhegyen helyezték el alkalmas helyen, amíg valami próféta nem jön és őket illetőleg utasítást nem ad.
47Ezután a törvény értelmében faragatlan köveket szedtek össze, és az előbbi mintájára új oltárt építettek.
48Helyreállították a szentélyt, felszentelték a templom belsejét, az épületet és az udvarokat.
49Újra elkészítették a szent eszközöket, s bevitték a templomba a mécstartót, az illatáldozat oltárát és az asztalt.
50Majd illatszert tettek az oltárra, meggyújtották a mécstartón lévő mécseseket, s azok világosságot árasztottak a templomban.
51Ráhelyezték az asztalra a kenyereket, felfüggesztették a függönyöket, és így befejezték mindazt a munkát, amelyet megkezdtek.
52A száznegyvennyolcadik esztendőben, a kilencedik hónapnak, azaz kiszlev havának huszonötödik napján pedig már kora reggel nekiláttak
53és bemutatták a törvény szerint való áldozatot az újonnan emelt égőáldozatok oltárán.
54Ugyanabban az időben és azon a napon, amelyen a pogányok tisztátalanná tették azt, újra felszentelték ének, lant, koboz és cintányér mellett.
55Az egész nép pedig mély hódolattal arcra borult és az égben magasztalta Azt, aki sikerre vitte ügyüket.
56Nyolc napon át ülték az oltárszentelés ünnepét, és örömujjongva mutattak be egészen elégő, hálaadó és dicsőítő áldozatokat.
57A templom homlokzatát aranykoszorúkkal és pajzsokkal díszítették. Megszentelték a kapukat és a kamrákat is, s ajtókkal látták el őket.
58Igen nagy volt az öröm a népnél, mert megszűnt a pogányok okozta gyalázat.
59Júdás pedig, a testvérei és Izrael egész gyülekezete úgy határozott, hogy évről-évre a maga idejében, mégpedig kiszlev hó huszonötödik napjától kezdve nyolc napon át öröm és vigasság közepette megülik majd az oltárszentelés ünnepét.
60Abban az időben magas falakat és erős tornyokat építettek a Sion hegyen körös-körül azért, hogy ha jönnek a pogányok, le ne rombolhassák azt, mint ahogy korábban tették.
61Őrségül sereget helyezett el benne. Aztán védelem céljából megerősítette Bétszúrát, hogy védelme legyen a népnek Idúmea felé.
Jegyzetek
4,36 Vö. 2 Makk 10,1-8. Júdás győztes serege Jeruzsálembe vonul, helyreállítja a templomot, a megszentségtelenített áldozati oltárt lerombolják. Az újraszentelés Kr. e. 164-ben, három évvel a szent hely meggyalázása után történt. A napot azóta is megünnepli a zsidóság (templomszentelés ünnepe, Hanukka).