23
1Amikor aztán Dávid megöregedett s éltesebb korú lett, fiát, Salamont tette Izrael királyává
2és egybegyűjtötte Izrael valamennyi főemberét meg a papokat és a levitákat.
3Aztán megszámláltatta a levitákat, a harmincesztendősöktől felfelé, s harmincnyolcezer főnyinek találta őket.
4»Ezek közül huszonnégyezret az Úr házának szolgálatára választott ki és osztott be, hatezret pedig elöljárónak és bírának,
5négyezret meg ajtónállónak, s ugyancsak ennyit arra, hogy dicsérjék az Urat azokkal a hangszerekkel, amelyeket a dicsérethez készíttetett.«
6Fel is osztotta őket Dávid, Lévi fiainak, tudniillik Gersonnak, Kaátnak és Merárinak rendje szerint.
7Gerson fiai voltak: Leedán és Szemei.
8Leedán fiai voltak: Jáhiel, a fő, továbbá Zetán meg Joel: három.
9Szemei fiai voltak: Selomit, Hosziel és Árán: három. Ők voltak a Leedántól származó családfők. –
10Szemei fiai voltak: Jahat, Zíza, Jáus és Béria; ezek négyen voltak Szemei fiai.
11Jahat volt a fő, Zíza a helyettese; Jáusnak és Bériának azonban nem volt nagyon sok fia, s azért csak egy családnak s egy háznak számítottak.
12Kaát fiai voltak: Amrám, Jichár, Hebron és Oziel: négy.
13Amrám fiai Áron és Mózes voltak. Áront kiválasztották, hogy fiaival együtt mindörökké a szentek szentjében szolgáljon, és illatot gyújtson az Úrnak a neki megparancsolt szertartás szerint, s mindörökké áldja az ő nevét;
14Mózesnek, az Isten emberének fiait is Lévi törzsébe sorolták.
15Mózes fiai Gersom és Eliézer voltak.
16Gersom fiai voltak: Subaél, a fő,
17Eliézer fiai pedig: Rohóbia, a családfő, több fia nem is volt Eliézernek, de Rohóbia fiai nagyon megsokasodtak.
18Jichár fiai voltak: Selomit, a családfő.
19Hebron fiai: Jeriáu, a családfő, Amarja a második, Jahaziél a harmadik, Jekmaán a negyedik.
20Oziel fiai: Míka, a családfő, Jesia a második.
21Merári fiai voltak: Moholi és Músi. Moholi fiai voltak: Eleazár és Kís.
22Eleazár azonban úgy halt meg, hogy nem voltak fiai, csak leányai, ezeket testvéreik, Kís fiai vették el.
23Músi fiai voltak Moholi, Eder és Jerimót:: három.
24Ezek voltak Lévi fiainak családfői, nemzetségük, családjuk, rendjük és családfőik száma szerint. Ők látták el az Úr házának szolgálatát, a húszesztendősöktől kezdve felfelé.
25Azt mondta ugyanis Dávid: »Az Úr, Izrael Istene, immár nyugalmat adott népének, s Jeruzsálemben lakik mindörökké,
26és így nem kell többé hordozniuk a levitáknak a hajlékot s különböző szolgálati tárgyait.
27Dávid utolsó rendelkezései szerint tehát a húszesztendősöktől fogva kell megállapítani Lévi fiainak számát.
28Ők lássák el Áron fiainak felügyelete alatt az Úr házának szolgálatát, az udvarokon, a kamarákban, a tisztogatás helyén és a szent helyen, s az Úr temploma szolgálatának minden munkájában.
29A papok viseljenek gondot a kitett kenyerekre, a lisztlángból való ételáldozatra, a kovásztalan lepényekre, a serpenyőben készített meg a pirított dolgokra, s minden súly- és hosszmértékre,
30a leviták pedig álljanak elő dicséretet zengedezni és énekelni az Úrnak reggel, valamint este,
31továbbá a szombatokon, a hónapok első napján, s a többi ünnepen az Úr egészen elégő áldozatainak bemutatásánál, úgy, ahogy azt az Úr előtt mindenkor bemutatandó mindenegyes áldozat száma és szertartása megkívánja.
32Így teljesítsék kötelességüket a szövetség sátra iránt, feladatukat a szent hely iránt, s kötelességüket testvéreik, Áron fiai iránt, szolgálva az Úr házában.«
Jegyzetek
23,2 A leviták számbavétele után Dávid huszonnégyezret jelölt ki közülük a szent hely szolgálatára, hatezret pedig a különböző helységek bírájául osztott be, mert ők jól ismerték a Törvényt, amelyet a nép az Úrtól kapott.
23,25 Rendelkezést hozott, hogy a leviták már húszéves kortól szolgálatba lépnek. A nehezebb munkákat eddig harmincéves korban (Szám 4,3), a könnyebbeket huszonötéves korban kezdték. A rendelkezés, amelyet Dávid hozott, megerősíti, hogy immár az Úr adott biztonságot az ő népének és a szövetség ládájának, így a szolgálattevőknek nem szükséges többé a teljes férfikorban lenniük.