26Jeroboám már most azt gondolta magában: »Még majd visszaszáll a királyság Dávid házára, 27ha e nép feljár, hogy az Úr házában, Jeruzsálemben áldozzon; így urához, Roboámhoz, Júda királyához fordul e nép szíve, s engem megölnek, s visszatérnek hozzá.« 28Gondolkodott, s tanakodott tehát, s két aranyborjút készíttetett, s azt mondta a népnek: »Ne járjatok fel többé Jeruzsálembe: íme, itt vannak isteneid, Izrael, akik kihoztak téged Egyiptom földjéről.« 29Egyiket Bételben állíttatta fel, a másikat pedig Dánban; 30lett is bűn ebből a dologból, mert a nép egészen Dánig, a borjút járt imádni.
Jegyzetek
12,26 A Jahve-hit volt a legerősebb kötelék, amely az északi és a déli törzseket összetartotta. Jeroboám ezt a köteléket akarja megszüntetni azáltal, hogy Bételt és Dánt királyi szentélyekké teszi (vö. Bír 18,7-10). Az aranyborjak, mint a kerubok, Isten jelenlétének jelei.