7 1És lőn a Júda királyának, Akháznak, az Uzziás fiának, Jóthám fiának napjaiban, eljöve Reczin, Sziriának királya, és Remaljának fia, Pékah, Izráelnek királya Jeruzsálem ellen, hogy azt megostromolja; de nem veheté meg azt. (2Kir 16,1.5.2Krón;28,1) 2És hírül vivék a Dávid házának, mondván: Sziria Efraimmal egyesült! és megindula szíve s népének szíve, a mint megindulnak az erdő fái a szél miatt. (Ésa 54,7.8;25,1;26,1;51,22) 3És mondá az Úr Ésaiásnak: Menj ki, kérlek, Akház eleibe te és Seár-Jásub fiad, a felső tó csatornájának végéhez, a ruhafestők mezejének útján; (2Kir 18,17.2Krón;32,1-16; Ésa 36,2) 4És mondd néki: Vigyázz és légy nyugodt; ne félj! és meg ne lágyuljon szíved e két füstölgő üszögdarab miatt, Reczinnek és Sziriának, és Remalja fiának felgerjedett haragja miatt! (Jer 46,10;50,27;51,40; Ezék 39,17-19; Jel 19,17.18) 5Mivelhogy gonosz tanácsot tartott ellened Sziria, Efraim és Remalja fia, mondván: (Zsolt 66,1-5;118,1;106,1.1Krón;16,8-10) 6Menjünk el Júda ellen, s reszkettessük meg, és kapcsoljuk magunkhoz, és tegyük királylyá benne Tábeal fiát, (Zsolt 83,4-6) 7Így szól az Úr Isten: Nem áll meg és nem lészen ez! (Jer 49,18) 8Mert Sziria feje Damaskus, és Damaskusnak feje Reczin, és még hatvanöt esztendő, s megromol Efraim és nép nem lészen. (Ésa 46,47) 9Efraim feje pedig Samaria, és Samaria feje a Remalja fia: ha nem hisztek, bizony meg nem maradtok! (Zsolt 9,11;37,3-7.34;40,5)