49 1Hallgassatok reám, ti szigetek, és figyeljetek távol való népek: anyám méhétől hívott el az Úr, anyámnak szíve alatt már emlékezett nevemről. (Ésa 50,4; Jer 1,4) 2Hasonlóvá tevé számat az éles kardhoz, keze árnyékában rejtett el engem, és fényes nyíllá tett engemet, és tegzébe zárt be engem. (Jer 1,9.10; Préd 12,13) 3És mondá nékem: Szolgám vagy te, Izráel, a kiben én megdicsőülök. 4És én mondám: Hiába fáradoztam, semmire és haszontalan költöttem el erőmet; de az Úrnál van ítéletem, és jutalmam Istenemnél. (Ésa 6,14.15) 5És most így szól az Úr, a ki engem anyám méhétől szolgájává alkotott, hogy Jákóbot Ő hozzá megtérítsem és hogy Izráel hozzá gyűjtessék; hiszen tisztelt vagyok az Úr szemeiben és erősségem az én Istenem! (5Móz 23,2.4-8) 6Így szól: Kevés az, hogy nékem szolgám légy, a Jákób nemzetséginek megépítésére és Izráel megszabadultjainak visszahozására: sőt a népeknek is világosságul adtalak, hogy üdvöm a föld végéig terjedjen! (Ésa 42,6.7;60,3; Luk 2,30.32) 7Így szól az Úr, Izráel megváltója, Szentje, a megvetett lelkűhöz, a nép undorához, a zsarnokok szolgájához: Látjátok királyok! és majd fölkelnek, fejedelmek, és leborulnak az Úrért, a ki hű, Izráel Szentjéért, a ki téged elválasztott. (Ésa 52,14.15;53,3; Zsolt 22,7) 8Így szól az Úr: Jókedvem idején én meghallgattalak, és a szabadulás napján segítettelek; megtartlak és nép szövetségévé teszlek, hogy megépítsd a földet, és kioszd az elpusztult örökségeket; (Ésa 61,2;54,3;61,4) 9Így szólván a foglyoknak: Jőjjetek ki! és azoknak, a kik sötétben ülnek: Lépjetek elő! Az utakon legelnek, és minden halmokon legelőjük lesz: (Ésa 42,7) 10Nem éheznek, nem szomjúhoznak, nem bántja őket délibáb és a nap; mert a ki rajtok könyörült, vezeti őket, és őket vizek forrásaihoz viszi. (Jel 7,16; Ésa 35,7;43,19.20;48,21;40,10.11;42,16) 11És teszem minden hegyemet úttá, és ösvényeim magasak lesznek. (Ésa 35,8;51,3;52,9; Luk 2,25) 12Ímé, ezek messziről jönnek ímé, amazok észak és a tenger felől, és amazok Sinnek földéről! 13Ujjongjatok egek, és föld örvendezz, ujjongva énekeljetek hegyek; mert megvígasztalá népét az Úr, és könyörül szegényein! (Ésa 35,8;51,3;52,9; Luk 2,25; Zsolt 96,11) 14És szól Sion: Elhagyott az Úr engem, és rólam elfeledkezett az Úr! (Jób 3,13-15; Zsolt 17,15;73,24) 15Hát elfeledkezhetik-é az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek: én te rólad el nem feledkezem. (Zsolt 27,10) 16Ímé, az én markaimba metszettelek fel téged, kőfalaid előttem vannak szüntelen. (2Móz 25,40.1Krón;28,11.19) 17Elősietnek fiaid, rombolóid és pusztítóid eltávoznak belőled. (Ezék 6,13.2Krón;28,3;33,6;Jer 7,32.2Kir;16,3.4) 18Emeld fel köröskörül szemeidet, és lássad, mindnyájan egybegyűlnek, hozzád jönnek. Élek én, így szól az Úr, hogy fölrakod mindnyájokat, mint ékszert, és felkötöd, mint menyasszony. (Ésa 60,4) 19Mert romjaid és pusztaságaid és elpusztult földed, mindez szűk lesz most a lakosságnak, és messze távoznak elpusztítóid. (Ésa 65,4; Ezék 16,24) 20Gyermektelenségednek fiai még ezt mondják majd füled hallatára: Szoros e hely nékem, menj el, hogy itt lakhassam! 21És te így szólsz szívedben: Ki szűlte nékem ezeket? hisz én gyermektelen és terméketlen voltam, fogoly és számkivetett; és ezeket ki nevelte föl? Ímé, én egyedül maradtam meg; ezek hol voltak? (Ezék 16,36;23,16.40) 22Így szól az Úr Isten: Ímé, fölemelem kezemet a népekhez, és előttök zászlómat felállatom, és elhozzák fiaidat ölükben, és leányaid vállukon hordoztatnak. (Ésa 11,10;60,4.5.6;66,12-14) 23És királyok lesznek dajkálóid, fejedelmi asszonyaik dajkáid, arczczal a földre borulnak előtted és lábaid porát nyalják; és megtudod, hogy én vagyok az Úr, kit a kik várnak, meg nem szégyenülnek. (Zsolt 72,9; Mik 7,17) 24Elvétethetik-é a préda az erőstől, és megszabadulhatnak-é az igazak foglyai? (Ésa 5,8.9.29) 25Igen, így szól az Úr, az erőstől elvétetnek a foglyok is, és megszabadul a kegyetlen zsákmánya, és háborgatóidat én háborítom meg, és én tartom meg fiaidat. (Ésa 56,4.5;49,8; Zsolt 37,11;69,37; Máté 5,5) 26És etetem nyomorgatóiddal az önnön húsokat, és mint a musttól, véröktől megrészegednek, és megtudja minden test, hogy én vagyok az Úr; megtartód és megváltód, Jákóbnak erős Istene! (Jel 14,20; Ésa 9,19;Jel 16,6)