42 1Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek. (Máté 12,17-21;3,16.17) 2Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán. (Ésa 52,6; Jer 29,10;44,28) 3Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg. (Ésa 69,1;50,4) 4Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására. (Ésa 51,5) 5Így szól az Úr Isten, a ki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, a ki lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak: (Csel 17,25) 6Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává. (Ésa 49,6; Jer 50,5; Luk 2,32) 7Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöczből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket. (Luk 4,48; Ésa 47,5;49,9) 8Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak. (Ésa 18,11) 9A régiek ímé beteltek, és most újakat hirdetek, mielőtt meglennének, tudatom veletek. (Ésa 43,19) 10Énekeljetek az Úrnak új éneket, és dicséretét a földnek határairól, ti, a tenger hajósai és teljessége, a szigetek és azoknak lakói. (Zsolt 96,1;33,3;40,4;98,1;144,9;149,1) 11Emeljék fel szavokat a puszta és annak városai, a faluk, a melyekben Kédár lakik, ujjongjanak a kősziklák lakói, a hegyeknek tetejéről kiáltsanak. (Zsolt 97,1) 12Adják az Úrnak a dicsőséget, és dicséretét hirdessék a szigetekben. (Zsolt 10,11;94,6.7; Ezék 8,12;9,9; Jób 22,13.14; Ésa 19,11; Ezék 28,4; Jer 50,35;51,57) 13Az Úr, mint egy hős kijő, és mint hadakozó felkölti haragját, kiált, sőt rivalg és ellenségein erőt vesz. (Ésa 59,16; Zsolt 35,1.2.3.2Móz;15,3)