2Mert hirtelen levágattatnak, mint a fű, s mint a gyönge növény elfonnyadnak. (Jób 22,16;20,5) 9Mert az elvetemültek kivágattatnak; de a kik az Urat várják, öröklik a földet. (Jób 20,5-29) 10Egy kevés idő még és nincs gonosz; nézed a helyét és nincsen ott. 4Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az ő erejök állandó. 18Bizony síkos földön helyezted el őket; pusztaságokra vetetted ki őket. (1Móz 18,25) 19Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstől. (Jób 20,7-11; Zsolt 37,2) 20Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, úgy veted meg képöket. (Zsolt 31,19)