Károli Gáspár revideált fordítása 1908-ból.

Zsoltárok könyve

10 1Uram, miért állasz távol? Miért rejtőzöl • el a szükség idején?• Zsolt. 13,2.  
2A gonosznak kevélysége miatt sanyarog a szegény. Essenek • foglyul a cseleknek, a miket koholtak.• Zsolt. 7,16.  Jób 18,7.  

   3Mert dicsekszik a gonosz az ő • lelkének kivánságával, és a fösvény megveti és szidja az Urat.• 5Móz. 29,19.  20.  

   4A gonosz az ő haragos kevélységében senkit sem tudakoz; • nincs Isten, ez minden gondolatja.• Zsolt. 14,1.  

   5Szerencsések az ő útai minden időben; messze vannak tőle ítéleteid, elfújja minden ellenségét.• Mik. 2,1.  

   6Azt mondja szívében: Nem • rendülök meg soha örökké, mert nem esem bajba.• Jel. 18,7.  8.  

   7Szája telve átkozódással, csalárdsággal • és erőszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság.• Róm. 3,13-17.  

   8Az utczák zugaiban lappang, a rejtekhelyeken megöli az ártatlant, szemei lesnek az ügyefogyottra.• Zsolt. 57,2.  

   9Leselkedik a rejtekhelyen, leselkedik, mint az oroszlán az ő barlangjában, hogy elragadja a szegényt; elragadja • a szegényt, mihelyt hálójába foghatja azt.• Zsolt. 37,32.  9,19.  

   10Lenyomja, tiporja, és erejétől elesnek az ügyefogyottak.• Ján. 1,4.  9.  10.  

   11Azt mondja szívében: Elfelejtkezett • Isten, elrejtette arczát: nem is látott soha!• Zsolt. 94,7.  

   12Kelj fel Úr-Isten, emeld fel kezedet; ne feledkezzél el a szegényekről!

   13Miért szidja Istent a gonosz? Miért mondja szívében: Nem keresed rajta.

   14Te • látod ezt, mert te megnézed a hamisságot és a fájdalmat, hogy rávessed kezed. Te reád hagyja † magát az ügyefogyott, az árvának is te vagy segedelme.• Zsolt. 94,9.  10.  † Zsolt. 68,6.  

   15Törd össze a gonosznak • karját; és keressed a rosszon az ő gonoszságát, míg már nem találsz.• Jób 38,15.  Zsolt. 104,35.  

   16Az Úr király • mindenha és mindörökké; a pogányok kivesznek † az ő földjéről.• Zsolt. 146,10.  † 3Móz. 25,23.  

   17A szegények • kivánságát meghallgatod, oh Uram! Megerősíted szívöket, füleiddel figyelmezel,• Zsolt. 65,3.  

   18Hogy ítéletet tégy az árvának és nyomorodottnak, hogy többé már ne rettentsen a földből való ember.