29 1A ki a feddésekre is nyakas marad, egyszer csak összetörik, gyógyíthatatlanul. 2Mikor öregbülnek az igazak, örül a nép; mikor pedig uralkodik az istentelen, sóhajt a nép. (Péld 11,10) 3A bölcseség-szerető ember megvidámítja az ő atyját; a ki pedig a paráznákhoz adja magát, elveszti a vagyont. (Péld 10,1;Luk 15,3) 4A király igazsággal erősíti meg az országot; a ki pedig ajándékot vesz, elrontja azt. (Zsolt 28,5; Ámós 6,5.6.9) 5A férfiú, a ki hizelkedik barátjának, hálót vet annak lábai elé. 6A gonosz ember vétkében tőr van; az igaz pedig énekel és vígad. 7Megérti az igaz a szegényeknek ügyét; az istentelen pedig nem tudja megérteni. (Jób 29,16.17;Luk 18,2-4) 8A csúfoló férfiak fellobbantják a várost; de a bölcsek elfordítják a haragot. (Ésa 24,23) 9Az eszes ember, ha vetekedik a bolonddal, akár felháborodik, akár nevet, nincs nyugodalom. 10A vérszomjasak gyűlölik a tökéletes embert; az igazak pedig oltalmazzák annak életét. 11Az ő egész indulatját előmutatja a bolond; de a bölcs végre megcsendesíti azt. (Péld 14,33) 12A mely uralkodó a hamisságnak beszédire hallgat, annak minden szolgái latrok. 13A szegény és az uzsorás ember összetalálkoznak; mind a kettőnek pedig szemeit az Úr világosítja meg. (Péld 22,2) 14A mely király hűségesen ítéli a szegényeket, annak széke mindörökké megáll. (Péld 20,28) 15A vessző és dorgálás bölcseséget ád; de a szabadjára hagyott gyermek megszégyeníti az ő anyját. (Péld 13,24) 16Mikor nevekednek az istentelenek, nevekedik a vétek; az igazak pedig azoknak esetét megérik. (Zsolt 58,11;91,8) 17Fenyítsd meg a te fiadat, és nyugodalmat hoz néked, és szerez gyönyörűséget a te lelkednek. (Péld,29 15. Péld 23,13. 14.) 18Mikor nincs mennyei látás, a nép elvadul; ha pedig megtartja a törvényt, oh mely igen boldog! (5Móz 28,1-14)