21És a mikor esznek vala, monda: Bizony mondom néktek, ti közületek egy elárul engem. (Mát 10,38) 22És felettébb megszomorodva, kezdék mindannyian mondani néki: Én vagyok-é az, Uram? (Gal 4,4) 23Ő pedig felelvén, monda: A ki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem. (Mát 13,12;25,29; Luk 8,18;19,26) 24Az embernek Fia jóllehet elmegyen, a mint meg van írva felőle, de jaj annak az embernek, a ki az embernek Fiát elárulja; jobb volna annak az embernek, ha nem született volna. 25Megszólalván Júdás is, a ki elárulja vala őt, monda: Én vagyok-é az, Mester? Monda néki: Te mondád. (Jak 5,7) 26Mikor pedig evének, vevé Jézus a kenyeret és hálákat adván, megtöré és adá a tanítványoknak, és monda: Vegyétek, egyétek; ez az én testem. (1Kor 11,23-25) 27És vevén a poharat és hálákat adván, adá azoknak, ezt mondván: Igyatok ebből mindnyájan; 28Mert ez az én vérem, az új szövetségnek vére, a mely sokakért kiontatik bűnöknek bocsánatára. (2Móz 24,8; Jer 31,31; Zak 9,11) 29Mondom pedig néktek, hogy: Mostantól fogva nem iszom a szőlőtőkének ebből a terméséből mind ama napig, a mikor újan iszom azt veletek az én Atyámnak országában. (Mát 7,28.29) 30És dícséretet énekelvén, kimenének az olajfák hegyére. (Zsolt 113,1; Zsolt 118,1;Luk 22,39; Ján 18,1) 31Akkor monda nékik Jézus: Mindnyájan ezen az éjszakán megbotránkoztok én bennem. Mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a nyájnak juhai. (Zak 13,7; Ján 16,32) 32De föltámadásom után előttetek megyek majd Galileába. (Mát 28,7) 33Péter pedig felelvén, monda néki: Ha mindnyájan megbotránkoznak is te benned, én soha meg nem botránkozom. (Mát 9,26) 34Monda néki Jézus: Bizony mondom néked, ezen az éjszakán, mielőtt megszólal a kakas, háromszor megtagadsz engem. (Márk 14,30; Luk 22,34; Ján 13,38) 35Monda néki Péter: Ha meg kell is veled halnom, meg nem tagadlak téged. Hasonlóképen szólnak vala a többi tanítványok is. (Mát,26 56.) 36Akkor elméne Jézus velök egy helyre, a melyet Gecsemánénak hívtak, és monda a tanítványoknak: Üljetek le itt, míg elmegyek és amott imádkozom. (Márk 14,32-42; Luk 22,39-46; Ján 18,1.2) 37És maga mellé vévén Pétert és Zebedeusnak két fiát, kezde szomorkodni és gyötrődni. (Zsid 5,7) 38Ekkor monda nékik: Felette igen szomorú az én lelkem mind halálig! maradjatok itt és vigyázzatok én velem. (Ján 12,27) 39És egy kissé előre menve, arczra borula, könyörögvén és mondván: Atyám! ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár; mindazáltal ne úgy legyen a mint én akarom, hanem a mint te. (Zsid 5,8;Ján 18,11)