20Mikor pedig beestveledék, letelepszik vala a tizenkettővel, (Márk 14,17-26; Luk 22,14-23; Ján 13,21-26) 21És a mikor esznek vala, monda: Bizony mondom néktek, ti közületek egy elárul engem. (Mát 10,38) 22És felettébb megszomorodva, kezdék mindannyian mondani néki: Én vagyok-é az, Uram? (Gal 4,4) 23Ő pedig felelvén, monda: A ki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem. (Mát 13,12;25,29; Luk 8,18;19,26) 24Az embernek Fia jóllehet elmegyen, a mint meg van írva felőle, de jaj annak az embernek, a ki az embernek Fiát elárulja; jobb volna annak az embernek, ha nem született volna. 25Megszólalván Júdás is, a ki elárulja vala őt, monda: Én vagyok-é az, Mester? Monda néki: Te mondád. (Jak 5,7) 26Mikor pedig evének, vevé Jézus a kenyeret és hálákat adván, megtöré és adá a tanítványoknak, és monda: Vegyétek, egyétek; ez az én testem. (1Kor 11,23-25) 27És vevén a poharat és hálákat adván, adá azoknak, ezt mondván: Igyatok ebből mindnyájan; 28Mert ez az én vérem, az új szövetségnek vére, a mely sokakért kiontatik bűnöknek bocsánatára. (2Móz 24,8; Jer 31,31; Zak 9,11) 29Mondom pedig néktek, hogy: Mostantól fogva nem iszom a szőlőtőkének ebből a terméséből mind ama napig, a mikor újan iszom azt veletek az én Atyámnak országában. (Mát 7,28.29) 30És dícséretet énekelvén, kimenének az olajfák hegyére. (Zsolt 113,1; Zsolt 118,1;Luk 22,39; Ján 18,1)