17És mikor útnak indult vala, hozzá futván egy ember és letérdelvén előtte, kérdezi vala őt: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem? (Mát 19,16-30; Luk 18,18-30) 18Jézus pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten. 19A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy, kárt ne tégy; tiszteljed atyádat és anyádat. (2Móz 20,12-16) 20Az pedig felelvén, monda néki: Mester, mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva. (Márk 18,31;24,7; Mát 16,21;17,22;20,18;26,57.67;27,34.35.50; Márk 8,31;9,31;10,33) 21Jézus pedig rátekintvén, megkedvelé őt, és monda néki: Egy fogyatkozásod van; eredj el, add el minden vagyonodat, és add a szegényeknek, és kincsed lesz mennyben; és jer, kövess engem, felvévén a keresztet. (Márk 8,34; Mát 10,38) 22Az pedig elszomorodván e beszéden, elméne búsan; mert sok jószága vala. (Mát 26,14-16; Luk 22,3-6) 23Jézus pedig körültekintvén, monda tanítványainak: Mily nehezen mennek be az Isten országába, a kiknek gazdagságuk van! (Luk 8,2; Ján 20,11-18) 24A tanítványok pedig álmélkodának az ő beszédén; de Jézus ismét felelvén, monda nékik: Gyermekeim, mily nehéz azoknak, a kik a gazdagságban bíznak, az Isten országába bemenni! (Zsolt 62,11.1Tim;6,17) 25Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni. (Mát 16,28; Márk 9,1) 26Azok pedig még inkább álmélkodnak vala, mondván magok között: Kicsoda idvezülhet tehát? (Luk 24,13-35) 27Jézus pedig rájuk tekintvén, monda: Az embereknél lehetetlen, de nem az Istennél; mert az Istennél minden lehetséges. (Mát 17,1-8; Márk 9,2-13) 28És Péter kezdé mondani néki: Ímé, mi elhagytunk mindent, és követtünk téged. (Luk 24,36-49; Ján 20,19-23.1Kor;15,5) 29Jézus pedig felelvén, monda: Bizony mondom néktek, senki sincs, a ki elhagyta házát, vagy fitestvéreit, vagy nőtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldeit én érettem és az evangyéliomért, 30A ki százannyit ne kapna most ebben az időben, házakat, fitestvéreket, nőtestvéreket, anyákat, gyermekeket és szántóföldeket, üldözésekkel együtt; a jövendő világon pedig örök életet. (Mát 26,20-29; Luk 22,14-23; Ján 13,21-26) 31Sok elsők pedig lesznek utolsók, és sok utolsók elsők. (Mát 19,30;20,16; Luk 13,30)
18És megkérdé őt egy főember, mondván: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem? (Mát 19,16-20; Márk 10,17-31) 19Monda pedig néki Jézus: Miért mondasz engem jónak? Nincs senki jó, csak egy, az Isten. (Mát 24,42-44) 20A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy; tiszteld atyádat és anyádat. (2Móz 20,12-17) 21Az pedig monda: Mindezeket ifjúságomtól fogva megtartottam. (Ján 8,12) 22Jézus ezeket hallván, monda néki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, a mid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz mennyországban; és jer, kövess engem. (Mát 19,20-22) 23Az pedig ezeket hallván, igen megszomorodék; mert igen gazdag vala. (2Móz 12,2-20; Mát 26,1.2; Márk 14,1.2; Ján 11,55-57) 24És mikor látta Jézus, hogy az igen megszomorodék, monda: Mily nehezen mennek be az Isten országába, a kiknek gazdagságuk van! (Márk 10,23-26) 25Mert könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni. (Ján 11,27) 26A kik pedig ezt hallották, mondának: Ki idvezülhet tehát? (Mát 26,14.15; Márk 14,10) 27Ő pedig monda: A mi embereknél lehetetlen, lehetséges az Istennél. (Jer 32,17) 28És monda Péter: Ímé mi mindent elhagytunk, és követtünk téged! (Mát 19,27-29) 29Ő pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy senki sincs, a ki elhagyta házát, vagy szüleit, vagy testvéreit, vagy feleségét, vagy gyermekeit az Isten országáért, (Márk 10,29.30) 30A ki sokszorta többet ne kapna ebben az időben, a jövendő világon pedig örök életet. (Mát 26,17-20; Márk 14,12-17)