27És mikor Jézus tovább ment onnét, két vak követé őt, kiáltozva és ezt mondva: Könyörülj rajtunk, Dávidnak fia! (Ésa 50,6) 28Mikor pedig beméne a házba, oda menének hozzá a vakok, és monda nékik Jézus: Hiszitek-é, hogy én azt megcselekedhetem? Mondának néki: Igen, Uram. (Mát 6,19-34.1Tim;6,9) 29Akkor illeté az ő szemeiket, mondván: Legyen néktek a ti hitetek szerint. (Mát 8,13) 30És megnyilatkozának azoknak szemei; és rájok parancsola Jézus, mondván: Meglássátok, senki meg ne tudja! (Mát 8,4) 31Azok pedig kimenvén, elterjeszték az ő hírét abban az egész tartományban. (Mát 14,17-21) 32Mikor pedig azok elmentek vala, ímé egy ördöngős néma embert hozának néki. (Mát 12,22-24; Luk 11,14-15) 33És az ördögöt kiűzvén, megszólalt a néma; és a sokaság csudálkozik vala, mondván: Soha nem láttak ilyet Izráelben! 34A farizeusok pedig ezt mondják vala: Az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket. (Mát 12,24) 35És körüljárja vala Jézus a városokat mind, és a falvakat, tanítván azoknak zsinagógáiban, és hirdetvén az Isten országának evangyéliomát, és gyógyítván mindenféle betegséget és mindenféle erőtelenséget a nép között. (Mát 4,23; Márk 6,6; Luk 13,22)