5Mikor pedig beméne Jézus Kapernaumba, egy százados méne hozzá, kérvén őt, (Luk 7,1-10) 6És ezt mondván: Uram, az én szolgám otthon gutaütötten fekszik, és nagy kínokat szenved. (Mát 8,4) 7És monda néki Jézus: Elmegyek és meggyógyítom őt. (Ésa 42,1-4) 8És felelvén a százados, monda: Uram, nem vagyok méltó, hogy az én hajlékomba jőjj; hanem csak szólj egy szót, és meggyógyul az én szolgám. (Mát 3,17) 9Mert én is hatalmasság alá vetett ember vagyok, és vannak alattam vitézek; és mondom egyiknek: Eredj el, és elmegy; és a másiknak: Jöszte, és eljő; és az én szolgámnak: Tedd ezt, és megteszi. (Ján 11,57;Zak 11,12) 10Jézus pedig, a mikor ezt hallá, elcsodálkozék, és monda az őt követőknek: Bizony mondom néktek, még az Izráelben sem találtam ilyen nagy hitet. (Mát 15,28) 11De mondom néktek, hogy sokan eljőnek napkeletről és napnyugatról, és letelepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal a mennyek országában: (Ésa 49,12;Luk 13,28.29) 12Ez ország fiai pedig kivettetnek a külső sötétségre; holott lészen sírás és fogaknak csikorgatása. (Mát 22,13;24,51;25,30) 13És monda Jézus a századosnak: Eredj el, és legyen néked a te hited szerint. És meggyógyult annak szolgája abban az órában. (Mát 9,29;15,28)