4 1Akkor Jézus viteték a Lélektől a pusztába, hogy megkisértessék az ördögtől. (Zsid 4,15) 2És mikor negyven nap és negyven éjjel bőjtölt vala, végre megéhezék. (2Móz 34,28.1Kir;19,8) 3És hozzámenvén a kisértő, monda néki: Ha Isten fia vagy, mondd, hogy e kövek változzanak kenyerekké. (1Móz 3,17) 4Ő pedig felelvén, monda: Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden ígével, a mely Istennek szájából származik. (5Móz 8,3) 5Ekkor vivé őt az ördög a szent városba, és odahelyezé a templom tetejére. (Mát 27,53) 6És monda néki: Ha Isten fia vagy, vesd alá magadat; mert meg van írva: Az ő angyalainak parancsol felőled, és kézen hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőbe. (Zsolt 91,11.12) 7Monda néki Jézus: Viszont meg van írva: Ne kisértsd az Urat, a te Istenedet. (5Móz 6,16) 8Ismét vivé őt az ördög egy igen magas hegyre, és megmutatá néki a világ minden országát és azok dicsőségét, (Mát 14,31;16,8) 9És monda néki: Mindezeket néked adom, ha leborulva imádsz engem. (Ján 5,3) 10Ekkor monda néki Jézus: Eredj el Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj. (5Móz 6,13) 11Ekkor elhagyá őt az ördög. És ímé angyalok jövének hozzá és szolgálnak vala néki. (Ján 1,51; Zsid 1,6.14) 12Mikor pedig meghallotta Jézus, hogy János börtönbe vettetett, visszatére Galileába; (Mát 14,3; Márk 1,14) 13És odahagyva Názáretet, elméne és lakozék a tengerparti Kapernaumban, a Zebulon és Naftali határain; (1Sám 21,5-7;3Móz 24,5-9) 14Hogy beteljesedjék, a mit Ésaiás próféta mondott, így szólván: (4Móz 28,9) 15Zebulonnak földje és Naftalinak földje, a tenger felé, a Jordánon túl, a pogányok Galileája, 16A nép, a mely sötétségben ül vala, láta nagy világosságot, és a kik a halálnak földében és árnyékában ülnek vala, azoknak világosság támada. (Ésa 9,1.2) 17Ettől fogva kezde Jézus prédikálni, és ezt mondani: Térjetek meg, mert elközelgetett a mennyeknek országa. (Mát 3,2; Márk 1,15) 18Mikor pedig a galileai tenger mellett jár vala Jézus, láta két testvért, Simont, a kit Péternek neveznek, és Andrást az ő testvérét, a mint a tengerbe hálót vetnek vala; mert halászok valának. (Márk 1,16-18) 19És monda nékik: Kövessetek engem, és azt mívelem, hogy embereket halásszatok. (Mát 13,47; Ezék 47,10) 20Azok pedig azonnal otthagyván a hálókat, követék őt. (Mát 19,27) 21És onnan tovább menve, láta más két testvért, Jakabot a Zebedeus fiát, és Jánost amannak testvérét, a mint a hajóban atyjukkal Zebedeussal a hálóikat kötözgetik vala; és hívá őket. (Luk 14,5) 22Azok pedig azonnal otthagyván a hajót és atyjukat, követék őt. 23És bejárá Jézus az egész Galileát, tanítva azok zsinagógáiban, és hirdetve az Isten országának evangyéliomát, és gyógyítva a nép között minden betegséget és minden erőtlenséget. (Márk 1,39; Luk 4,15.44; Csel 10,38) 24És elterjede az ő híre egész Siriában: és hozzávivék mindazokat, a kik rosszul valának, a különféle betegségekben és kínokban sínlődőket, ördöngösöket, holdkórosokat és gutaütötteket; és meggyógyítja vala őket. (Márk 6,55) 25És nagy sokaság követé őt Galileából és a Tízvárosból és Jeruzsálemből és Júdeából és a Jordánon túlról. (Márk 3,7-8; Luk 6,17-19) 5 1Mikor pedig látta Jézus a sokaságot, felméne a hegyre, és a mint leül vala, hozzámenének az ő tanítványai. (Ésa 42,1-4) 2És megnyitván száját, tanítja vala őket, mondván: (Márk 2,16; Luk 15,2) 3Boldogok a lelki szegények: mert övék a mennyeknek országa. (Luk 6,20; Ésa 57,15) 4Boldogok, a kik sírnak: mert ők megvígasztaltatnak. (Zsolt 126,5; Ésa 61,2; Jel 7,17) 5Boldogok a szelídek: mert ők örökségül bírják a földet. (Zsolt 37,11) 6Boldogok, a kik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek. (Luk 6,21) 7Boldogok az irgalmasok: mert ők irgalmasságot nyernek. (Jak 2,13) 8Boldogok, a kiknek szívök tiszta: mert ők az Istent meglátják. (Zsolt 51,12.1Ján;3,2.3) 9Boldogok a békességre igyekezők: mert ők az Isten fiainak mondatnak. (Zsid 12,14) 10Boldogok, a kik háborúságot szenvednek az igazságért: mert övék a mennyeknek országa. (1Pét 3,14) 11Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és háborgatnak titeket és minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem. (1Pét 4,14) 12Örüljetek és örvendezzetek, mert a ti jutalmatok bőséges a mennyekben: mert így háborgatták a prófétákat is, a kik előttetek voltak. (Jak 5,10; Zsid 11,33-38) 13Ti vagytok a földnek savai; ha pedig a só megízetlenül, mivel sózzák meg? nem jó azután semmire, hanem hogy kidobják és eltapossák az emberek. (Márk 9,50; Luk 14,34.35) 14Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város. (Ján 8,12) 15Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és fényljék mindazoknak, a kik a házban vannak. (Márk 4,21; Luk 8,16;11,33) 16Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat. (Eféz. 5,8. 9. 1 Pét 2,12.) 17Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem. (Mát 3,15; Róm 3,31;10,4) 18Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, a míg minden be nem teljesedik. (Luk 16,17;21,33) 19Valaki azért csak egyet is megront e legkisebb parancsolatok közül és úgy tanítja az embereket, a mennyeknek országában a legkisebb lészen; valaki pedig cselekszi és úgy tanít, az a mennyeknek országában nagy lészen. (Jak 2,10) 20Mert mondom néktek, hogy ha a ti igazságotok nem több az írástudók és farizeusok igazságánál, semmiképen sem mehettek be a mennyeknek országába. (Mát 8,13) 21Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj, mert a ki öl, méltó az ítéletre. (2Móz 20,13;21,12.3Móz;24,17.5Móz;17,8) 22Én pedig azt mondom néktek, hogy mindaz, a ki haragszik az ő atyjafiára ok nélkül, méltó az ítéletre: a ki pedig azt mondja az ő atyjafiának: Ráka, méltó a főtörvényszékre: a ki pedig ezt mondja: Bolond, méltó a gyehenna tüzére. (1Ján 3,15) 23Azért, ha a te ajándékodat az oltárra viszed és ott megemlékezel arról, hogy a te atyádfiának valami panasza van ellened: (Mát 12,22-24; Luk 11,14-15) 24Hagyd ott az oltár előtt a te ajándékodat, és menj el, elébb békélj meg a te atyádfiával, és azután eljövén, vidd fel a te ajándékodat. (Márk 11,25) 25Légy jóakarója a te ellenségednek hamar, a míg az úton vagy vele, hogy ellenséged valamiképen a bíró kezébe ne adjon, és a bíró oda ne adjon a poroszló kezébe, és tömlöczbe ne vessen téged. (Mát 6,14.15;18,35; Luk 12,58.59) 26Bizony mondom néked: ki nem jősz onnét, mígnem megfizetsz az utolsó fillérig. (Mát 4,23; Márk 6,6; Luk 13,22) 27Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne paráználkodjál! (2Móz 20,14) 28Én pedig azt mondom néktek, hogy valaki asszonyra tekint gonosz kivánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében. (Jób 31,1.2Pét;2,14) 29Ha pedig a te jobb szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt és vesd el magadtól; mert jobb néked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül, semhogy egész tested a gyehennára vettessék. (Mát 18,8.9; Márk 9,43.47; Kol 3,5) 30És ha a te jobb kezed botránkoztat meg téged, vágd le azt és vesd el magadtól; mert jobb néked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül, semhogy egész tested a gyehennára vettessék. (Márk 6,7-13; Luk 9,1-15) 31Megmondatott továbbá: Valaki elbocsátja feleségét, adjon néki elválásról való levelet. (Mát 19,3. 9. 5 Móz 24,1.) 32Én pedig azt mondom néktek: Valaki elbocsátja feleségét, paráznaság okán kívül, paráznává teszi azt; és a ki elbocsátott asszonyt veszen el, paráználkodik. (Márk 10,11.12; Luk 16,18.1Kor;7,10.11) 33Ismét hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Hamisan ne esküdjél, hanem teljesítsd az Úrnak tett esküidet. (2 Móz. 20,7. 3 Móz. 19,12. 4 Móz 30,3.) 34Én pedig azt mondom néktek: Teljességgel ne esküdjetek; se az égre, mert az az Istennek királyi széke; (Mát 23,16-22;Ésa 66,1; Csel 7,49) 35Se a földre, mert az az ő lábainak zsámolya; se Jeruzsálemre, mert a nagy Királynak városa; (Zsolt 48,3) 36Se a te fejedre ne esküdjél, mert egyetlen hajszálat sem tehetsz fehérré vagy feketévé; (Mát 4,17; Luk 10,9) 37Hanem legyen a ti beszédetek: Úgy úgy; nem nem; a mi pedig ezeken felül vagyon, a gonosztól vagyon. (2Kor 1,17; Jak 5,12) 38Hallottátok, hogy megmondatott: Szemet szemért és fogat fogért. (3Móz 24,19.20) 39Én pedig azt mondom néktek: Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem a ki arczul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orczádat is. (Ján 18,22.23.3Móz;19,18) 40És a ki törvénykezni akar veled és elvenni a te alsó ruhádat, engedd oda néki a felsőt is. (1Kor 6,7) 41És a ki téged egy mértföldútra kényszerít, menj el vele kettőre. (Luk 10,5.6) 42A ki tőled kér, adj néki; és a ki tőled kölcsön akar kérni, el ne fordulj attól. 43Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet. (3Móz 19,18) 44Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, a kik háborgatnak és kergetnek titeket. (2Móz 23,4.5; Róm 12,14.20;Luk 23,34; Csel 7,59) 45Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, a ki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak. (Eféz 5,1) 46Mert ha azokat szeretitek, a kik titeket szeretnek, micsoda jutalmát veszitek? Avagy a vámszedők is nem ugyanazt cselekeszik-é? (Mát 24,9) 47És ha csak a ti atyátokfiait köszöntitek, mit cselekesztek másoknál többet? Nemde a vámszedők is nem azonképen cselekesznek-é? (Mát 24,14; Csel 25,23;27,24) 48• Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes. (3Móz 19,2) 6 1Vigyázzatok, hogy alamizsnátokat ne osztogassátok az emberek előtt, hogy lássanak titeket; mert különben nem lesz jutalmatok a ti mennyei Atyátoknál. (1Kor 2,4) 2Azért mikor alamizsnát osztogatsz, ne kürtöltess magad előtt, a hogy a képmutatók tesznek a zsinagógákban és az utczákon, hogy az emberektől dícséretet nyerjenek. Bizony mondom néktek: elvették jutalmukat. (Luk 10,23.24) 3Te pedig a mikor alamizsnát osztogatsz, ne tudja a te bal kezed, mit cselekszik a te jobb kezed; (Mát 25,37.40; Róm 12,8) 4Hogy a te alamizsnád titkon legyen; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván. (Mát 16,28) 5És mikor imádkozol, ne légy olyan, mint a képmutatók, a kik a gyülekezetekben és az utczák szegeletein fenállva szeretnek imádkozni, hogy lássák őket az emberek. Bizony mondom néktek: elvették jutalmukat. (Luk 6,40; Ján 13,16;15,20) 6Te pedig a mikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, a ki titkon van; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván. (2Kor 4,33) 7És mikor imádkoztok, ne legyetek sok beszédűek, mint a pogányok, a kik azt gondolják, hogy az ő sok beszédükért hallgattatnak meg. (Ésa 1,15) 8Ne legyetek hát ezekhez hasonlók; mert jól tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt kérnétek tőle. (Mát,6 32.) 9Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved; (Luk 11,2-4) 10Jőjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is. (Mát 7,21; Luk 22,42) 11A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma. (Mát 8,12) 12És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképen mi is megbocsátunk azoknak, a kik ellenünk vétkeztek; (Mát,6 14. 15. Mát 18,21-35.) 13És ne vígy minket kísértetbe, de szabadíts meg minket a gonosztól. Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mind örökké. Ámen! (1Krón 29,11-13) 14Mert ha megbocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, megbocsát néktek is a ti mennyei Atyátok. (Márk 8,38; Luk 9,26;12,9) 15Ha pedig meg nem bocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket. (Márk 11,25.26) 16Mikor pedig bőjtöltök, ne legyen komor a nézéstek, mint a képmutatóké, a kik eltorzítják arczukat, hogy lássák az emberek, hogy ők bőjtölnek. Bizony mondon néktek, elvették jutalmukat. (Ésa 58,5-9) 17Te pedig mikor bőjtölsz, kend meg a te fejedet, és a te orczádat mosd meg; (Mik 7,6; Luk 12,51-53) 18Hogy ne az emberek lássák bőjtölésedet, hanem a te Atyád, a ki titkon van; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván. (Mát,6 6.) 19Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és a hol a tolvajok kiássák és ellopják; (Mát 16,24.25; Márk 8,34; Luk 9,23;14,27) 20Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, a hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a hol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják. (Mát 19,21; Luk 12,33; Kol 3,1.2) 21Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is. (Luk 12,34) 22A test lámpása a szem. Ha azért a te szemed tiszta, a te egész tested világos lesz. (Luk 11,34-36) 23Ha pedig a te szemed gonosz, a te egész tested sötét lesz. Ha azért a benned lévő világosság sötétség: mekkora akkor a sötétség?! (Mát 25,40; Márk 9,41) 24Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak. (Luk 16,9.13) 25Azért azt mondom néktek: Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek és mit igyatok; sem a ti testetek felől, mibe öltözködjetek. Avagy nem több-é az élet hogynem az eledel, és a test hogynem az öltözet? (Luk 12,22-31; Fil 4,6.1Pét;5,7.1Tim;6,6; Zsid 13,5) 26Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe nem takarnak; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat. Nem sokkal különbek vagytok-é azoknál? (Mát 10,29-31) 27Kicsoda pedig az közületek, a ki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy araszszal? (Luk 12,25) 28Az öltözet felől is mit aggodalmaskodtok? Vegyétek eszetekbe a mező liliomait, mi módon növekednek: nem munkálkodnak, és nem fonnak; (Ésa 35,5.6;61,1) 29De mondom néktek, hogy Salamon minden dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül egy. (1Kir 10,1) 30Ha pedig a mezőnek füvét, a mely ma van, és holnap kemenczébe vettetik, így ruházza az Isten; nem sokkal inkább-é titeket, ti kicsinyhitűek? (Mát 3,1.5) 31Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk? 32Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van. (Luk 1,76) 33Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek. (Róm 14,17;1Kir 3,13.14; Zsolt 37,4.25) 34Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja. (Mát,6 11. 2 Móz. 16,19.)