42Mondván: Miképen vélekedtek ti a Krisztus felől? kinek a fia? Mondának néki: A Dávidé. (Márk 12,35-37; Luk 20,41-44) 43Monda nékik: Miképen hívja tehát őt Dávid lélekben Urának, ezt mondván: (Ján 11,57;Zak 11,12) 44Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobb kezem felől, míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul. (Zsolt 110,1; Mát 26,64) 45Ha tehát Dávid Urának hívja őt, mi módon fia? (Márk 14,12-16; Luk 22,7-13;2Móz 12,18-20)
35És felele Jézus és monda, a mint a templomban tanít vala: Mi módon mondják az írástudók, hogy a Krisztus Dávidnak Fia? (Mát 22,41-46; Luk 20,41-44) 36Hiszen Dávid maga mondotta a Szent Lélek által: Monda az Úr az én uramnak: ülj az én jobb kezem felől, míglen vetem a te ellenségeidet lábaid alá zsámolyul. (Zsolt 110,1;2Sám 23,2) 37Tehát maga Dávid nevezi őt Urának, mimódon fia hát néki? És a nagy sokaság örömest hallgatja vala őt. (2Móz 8,19)