22 1És megszólalván Jézus, ismét példázatokban beszél vala nékik, mondván: (Márk 15,6-15; Luk 23,13-25; Ján 18,39;19,1) 2Hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, a ki az ő fiának menyegzőt szerze. (Luk 14,16-24) 3És elküldé szolgáit, hogy meghívják azokat, a kik a menyegzőre hivatalosak valának; de nem akarnak vala eljőni. (Mát,22 23. Mát 24,45-47. Luk. 16,10.) 4Ismét külde más szolgákat, mondván: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Ímé, ebédemet elkészítettem, tulkaim és hízlalt állataim levágva vannak, és kész minden; jertek el a menyegzőre. (Ján 11,47.48) 5De azok nem törődvén vele, elmenének, az egyik a maga szántóföldjére, a másik a maga kereskedésébe; (Mát,22 21.) 6A többiek pedig megfogván az ő szolgáit, bántalmazák és megölék őket. 7Meghallván pedig ezt a király, megharaguvék, és elküldvén hadait, azokat a gyilkosokat elveszté, és azoknak városait fölégeté. (1Móz 1,27) 8Akkor monda az ő szolgáinak: A menyegző ugyan készen van, de a hivatalosok nem valának méltók. (1Móz 2,24) 9Menjetek azért a keresztútakra, és a kiket csak találtok, hívjátok be a menyegzőbe. (Mát 13,47.21.43) 10És kimenvén azok a szolgák az útakra, begyűjték mind a kiket csak találtak vala, jókat és gonoszokat egyaránt. És megtelék a menyegző vendégekkel. (5Móz 21,6)