32Jézus pedig előszólítván az ő tanítványait, monda: Szánakozom e sokaságon, mert három napja immár, hogy velem vannak, és nincs mit enniök. Éhen pedig nem akarom őket elbocsátani, hogy valamiképen ki ne dőljenek az úton. (Mát 14,14; Márk 8,1-10) 33És mondának néki az ő tanítványai: Honnét volna e pusztában annyi kenyerünk, hogy megelégítsünk ily nagy sokaságot? (Luk 22,27; Fil 2,7;1Tim 2,6) 34És monda nékik Jézus: Hány kenyeretek van? Ők pedig mondának: Hét, és néhány halunk. (Márk 10,46-52; Luk 18,35-43) 35És parancsolá a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földön. 36És vevén a hét kenyeret és a halakat, és hálákat adván, megtöré, és adá az ő tanítványainak, a tanítványok pedig a sokaságnak. (Mát 5,34) 37És mindnyájan evének, és megelégedének; és fölszedék a maradék darabokat hét teli kosárral. (3Móz 27,30; Luk 11,42;Mik 6,8) 38A kik pedig ettek vala, négyezeren valának férfiak, asszonyokon és gyermekeken kívül. (Mát 9,18-26; Luk 8,41-56) 39És elbocsátván a sokaságot, beszálla a hajóba, és elméne Magdala határaiba. (Luk 11,39)