24A tanítványok pedig álmélkodának az ő beszédén; de Jézus ismét felelvén, monda nékik: Gyermekeim, mily nehéz azoknak, a kik a gazdagságban bíznak, az Isten országába bemenni! (Zsolt 62,11.1Tim;6,17) 25Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni. (Mát 16,28; Márk 9,1) 26Azok pedig még inkább álmélkodnak vala, mondván magok között: Kicsoda idvezülhet tehát? (Luk 24,13-35) 27Jézus pedig rájuk tekintvén, monda: Az embereknél lehetetlen, de nem az Istennél; mert az Istennél minden lehetséges. (Mát 17,1-8; Márk 9,2-13) 28És Péter kezdé mondani néki: Ímé, mi elhagytunk mindent, és követtünk téged. (Luk 24,36-49; Ján 20,19-23.1Kor;15,5) 29Jézus pedig felelvén, monda: Bizony mondom néktek, senki sincs, a ki elhagyta házát, vagy fitestvéreit, vagy nőtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldeit én érettem és az evangyéliomért, 30A ki százannyit ne kapna most ebben az időben, házakat, fitestvéreket, nőtestvéreket, anyákat, gyermekeket és szántóföldeket, üldözésekkel együtt; a jövendő világon pedig örök életet. (Mát 26,20-29; Luk 22,14-23; Ján 13,21-26) 31Sok elsők pedig lesznek utolsók, és sok utolsók elsők. (Mát 19,30;20,16; Luk 13,30) 32Útban valának pedig Jeruzsálembe menve fel; és előttök megy vala Jézus, ők pedig álmélkodának, és követvén őt, félnek vala. És ő a tizenkettőt ismét maga mellé vévén, kezde nékik szólni azokról a dolgokról, a mik majd vele történnek, (Márk 9,31; Mát 20,17-19; Luk 18,31-34)