²⁴A tanítványok megütköztek szavain. Jézus azonban megismételte: „Fiaim, bizony nehéz a vagyonban bízóknak bejutni Isten országába. ²⁵Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak az Isten országába jutni.” ²⁶Azok még jobban megrökönyödtek és azt kérdezték egymástól: „Hát akkor ki üdvözülhet?” ²⁷Jézus rájuk tekintett és így szólt: „Embernek ez lehetetlen, de nem az Istennek, mert Istennek minden lehetséges.”

Az önkéntes szegénység jutalma.

²⁸Akkor Péter vette át a szót: „Nézd, mi mindenünket elhagytuk és követtünk téged.” ²⁹Jézus így válaszolt: „Bizony mondom nektek: Senki sem hagyja el otthonát, testvéreit, nővéreit, anyját, atyját, gyermekeit vagy földjét értem és az evangéliumért, ³⁰hogy százannyit ne kapna: már most ezen a világon – bár üldözések közt – otthont, testvért, nővért, anyát, gyermeket és földet, a másvilágon pedig az örök életet. ³¹Sokan lesznek elsőkből utolsók és utolsókból elsők.”

Jézus harmadszor jövendöli meg szenvedését.

³²Éppen útban voltak Jeruzsálem felé. Jézus előttük ment. Ez aggodalommal töltötte el őket és csak félve követték. Ekkor ismét magához hívta a tizenkettőt és megmondta nekik, hogy mi vár rá:

KNB SZIT STL BD RUF KG