5Kiméne a magvető, hogy elvesse az ő magvát: és magvetés közben némely esék az útfélre; és eltapostaték, és az égi madarak megevék azt. (Mát 13,3-9; Márk 4,1-20) 6És némely esék a kősziklára; és mikor kikelt, elszárada, mert nem vala nedvessége. (Préd 12,15) 7Némely esék a tövis közé; és a tövisek vele együtt növekedvén, megfojták azt. (Luk 19,42-44; Mát 3,8-10) 8Némely pedig esék a jó földbe; és mikor kikelt, százannyi hasznot hoza. Ezeket mondván, kiált vala: A kinek van füle a hallásra, hallja. (Mát 6,9) 9És megkérdék őt az ő tanítványai, mondván: Mi lehet e példázat? (Mát 5,44;Zsolt 22,19) 10Ő pedig monda nékik: Néktek adatott, hogy az Isten országának titkait értsétek; egyebeknek példázatokban, hogy látván ne lássanak, és hallván ne értsenek. (Ésa 6,9; Mát 13,13-15) 11A példázat pedig ez: A mag az Isten beszéde. (Zsolt 69,22) 12Az útfélen valók pedig azok, a kik hallják; aztán eljő az ördög, és kikapja az ígét az ő szívökből, hogy ne higyjenek és ne idvezüljenek. (Mát 13,18-23; Márk 4,15-20) 13És a kősziklán valók azok, a kik, mikor hallják, örömmel veszik az ígét; de ezeknek nincs gyökerük, a kik egy ideig hisznek, a kísértés idején pedig elszakadnak. (Mát 27,37; Márk 15,26; Ján 19,19) 14És a melyik a tövis közé esett, ezek azok, a kik hallották, de elmenvén, az élet gondjaitól, és gazdagságától és gyönyörűségeitől megfojtatnak, és gyümölcsöt nem teremnek. 15A melyik pedig a jó földbe esett, ezek azok, a kik a hallott ígét tiszta és jó szívvel megtartják, és gyümölcsöt teremnek béketűréssel. (Mát 7,7)