36És mikor ezeket beszélék, megálla maga Jézus ő közöttök, és monda nékik: Békesség néktek! (Márk 16,14; Ján 20,19.1Kor;15,5) 37Megrémülvén pedig és félvén, azt hivék, hogy valami lelket látnak. (Luk 7,33;13,33) 38És monda nékik: Miért háborodtatok meg, és miért támadnak szívetekben okoskodások? (Márk 4,40) 39Lássátok meg az én kezeimet és lábaimat, hogy én magam vagyok: tapogassatok meg engem, és lássatok; mert a léleknek nincs húsa és csontja, a mint látjátok, hogy nékem van! (Ján 20,20.27) 40És ezeket mondván, megmutatá nékik kezeit és lábait. 41Mikor pedig még nem hívék az öröm miatt, és csodálkozának, monda nékik: Van-é itt valami enni valótok? (Ésa 54,13; Jer 31,33.34) 42Ők pedig adának néki egy darab sült halat, és valami lépesmézet, (Luk 1,18; Mát 11,27; Luk 10,22) 43Melyeket elvőn, és előttök evék. (Csel 10,40.41) 44És monda nékik: Ezek azok a beszédek, melyeket szóltam néktek, mikor még veletek valék, hogy szükség beteljesedni mindazoknak, a mik megirattak a Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban én felőlem. (Mát 16,21) 45Akkor megnyilatkoztatá az ő elméjöket, hogy értsék az írásokat. (Csel 16,14) 46És monda nékik: Így van megírva, és így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból harmadnapon: (Dán 9,26) 47És prédikáltatni az ő nevében a megtérésnek és a bűnök bocsánatának minden pogányok között, Jeruzsálemtől elkezdve. (Csel 2,38;4,12) 48Ti vagytok pedig ezeknek bizonyságai. (Luk 17,8) 49És ímé én elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem felruháztattok mennyei erővel. (Ján 15,26;Csel 1,4;2,1-4) 50Kivivé pedig őket Bethániáig; és felemelvén az ő kezeit, megáldá őket. (Luk 4,14) 51És lőn, hogy míg áldá őket, tőlök elszakadván, felviteték a mennybe. (Márk 16,19; Csel 1,9) 52Ők pedig imádván őt, visszatérének nagy örömmel Jeruzsálembe; (Luk 15,5)