Károli Gáspár revideált fordítása 1908-ból.
A Lukács írása szerint való szent evangyéliom
20
1És lőn azok közül a napok közül egyen, mikor ő a népet tanítá a templomban, és • és az evangyéliomot hirdeté, előállának a főpapok és az írástudók a vénekkel egybe,• Mát. 21,23-27.  Márk 11,27-33.  
2És mondának néki, így szólván: Mondd meg nékünk, micsoda • hatalommal cselekszed ezeket? vagy ki az, a ki néked ezt a hatalmat adta?• Csel. 4,7-10.  
   3Felelvén pedig, monda nékik: Én is kérdek egy dolgot tőletek; mondjátok meg azért nékem:• Mát. 27,2.  11-14.  Márk 15,1-5.  Ján. 18,28-32.  
   4A János • keresztsége mennyből vala-é, vagy emberektől?• Márk 11,30-33.  
   5Azok pedig tanakodának magok közt, mondván: Ha ezt mondjuk: Mennyből; azt fogja mondani: Miért nem hittetek tehát néki?• Ján. 18,33-37.  
   6Ha pedig ezt mondjuk: Emberektől; az egész nép megkövez minket: mert meg van győződve, hogy János próféta • volt.• Mát. 14,5.  
   7Felelének azért, hogy ők nem tudják, honnét vala.
   8És Jézus monda nékik: Én sem mondom meg néktek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket.• rész 7,12.  9,16.  
   9És kezdé a népnek e példázatot mondani: Egy ember • plántála szőlőt, és kiadá azt munkásoknak, és hosszú időre elutazék.• Ésa. 5,1-7.  Mát. 21,33-46.  Márk 12,1-12.  
   10És annak idején elküldé • szolgáját a munkásokhoz, hogy adjanak néki a szőlő gyümölcséből; a munkások pedig azt megvervén, üresen bocsáták el.• Márk 12,2.  
   11És még másik szolgát is külde; de azok azt is megvervén • és meggyalázván, üresen bocsáták el.• Mát. 24,31-37.  
   12És még harmadikat is külde; de azok azt is megsebesítvén, kiveték.
   13Monda azért a szőlőnek ura: Mit cselekedjem? Elküldöm az én szerelmes fiamat: • talán azt, ha látják, megbecsülik.• Ján. 3,16.  
   14De mikor azt látták a munkások, tanakodának egymás közt, mondván: Ez az • örökös; jertek, öljük meg őt, hogy a miénk legyen az örökség!• Zsid. 1,2.  
   15És kivetvén őt a szőlőből, • megölék. Mit cselekszik azért a szőlőnek ura azokkal?• rész 23,33.  Zsid. 13,12.  
   16Elmegy és elveszti azokat a munkásokat, és • a szőlőt † másoknak adja. És mikor ezt hallották, mondának: Távol legyen az!• rész 21,6.  22-24.  Mát. 23,37.  38.  † Mát. 21,42.  
   17Ő pedig reájok tekintvén, monda: Mi az tehát, a mi meg van írva: A mely követ az építők • megvetettek, az lett a szegelet fejévé?• Zsolt. 118,22.  
   18Valaki erre a kőre esik, szétzúzatik; • a kire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt.• Ésa. 8,14.  15.  
   19És igyekeznek vala a főpapok és az írástudók kezeiket ő reá vetni azon órában; de félének a néptől; mert megérték, hogy ő ellenök mondta e példázatot.• Mát. 27,15.  
   20Annakokáért vigyázván ő reá, leselkedőket küldének ki, • a kik igazaknak tetteték magokat, hogy őt megfogják beszédében; hogy átadják a felsőbbségnek és a helytartó hatalmának.• Mát. 22,15-22.  Márk 12,13-17.  
   21Kik megkérdezék őt, mondván: Mester, tudjuk, hogy te helyesen beszélsz és tanítasz, és személyt nem válogatsz, hanem az Istennek útját igazán tanítod:
   22Szabad-é nékünk adót fizetnünk a császárnak, vagy nem?• vers 15.  30.  † Mát. 3,11.  
   23Ő pedig észrevévén álnokságukat, monda nékik: Mit kísértetek engem?• Zsolt. 82,6.  
   24Mutassatok nékem egy pénzt; kinek a képe és felirata van rajta? És felelvén, mondának: A császáré.• Jel. 5,12.  † Ésa. 53,7.  
   25Ő pedig monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré, a • császárnak, és a mi az Istené, az Istennek.• Róm. 13,7.  
   26És nem tudták őt megfogni beszédében a nép előtt; és csodálkozván az ő feleletén, elhallgatának.
   27Hozzá menvén pedig a sadduczeusok • közül némelyek, a kik tagadják, hogy van feltámadás, megkérdék őt,• Mát. 22,23-32.  Márk 12,18-27.  
   28Mondván: Mester, Mózes megírta nékünk, ha valakinek testvére meghal, kinek felesége volt, és magzatok nélkül hal meg, hogy annak testvére elvegye annak feleségét, és támasszon magot az • ő testvérének.• 5Móz. 25,5.  6.  
   29Hét testvér vala azért: és az első feleséget vévén, meghalt magzatok nélkül;• rész 1,28.  3,23.  
   30A másik vevé el azért annak feleségét, és az is magzatok nélkül halt meg;
   31Akkor a harmadik vette el azt; és hasonlóképen mind a heten is; és nem hagytak magot, és meghaltak.• rész 19,43.  44.  21,23.  24.  
   32Mind ezek után pedig meghalt az asszony is.• Ésa. 2,19.  Jel. 6,19.  
   33A feltámadáskor azért kinek a felesége lesz közülök? mert mind a hétnek felesége volt.• vers 14.  15.  
   34És felelvén, monda nékik Jézus: E világnak fiai házasodnak és férjhez adatnak:• Ésa. 53,12.  Ján. 19,18.  
   35De a kik méltókká tétetnek, hogy ama • világot elvegyék, és a halálból való feltámadást, sem nem házasodnak, sem férjhez nem adatnak:• Fil. 3,11.  2Thess. 1,5.  
   36Mert meg sem halhatnak többé: mert hasonlók az angyalokhoz; és az Isten fiai, mivelhogy a feltámadásnak fiai.• Mát. 5,44.  † Zsolt. 22,19.  
   37Hogy pedig a halottak feltámadnak, Mózes is megjelentette a csipkebokornál, mikor az Urat Ábrahám Istenének • és Izsák Istenének és Jákób Istenének mondja.• 2Móz. 3,6.  
   38Az Isten pedig nem a holtaknak, hanem az élőknek Istene: mert mindenek élnek ő néki.• Zsolt. 69,22.  
   39Felelvén pedig némelyek az írástudók közül, mondának: Mester, jól mondád!• Mát. 27,39-44.  
   40És többé semmit sem mertek tőle kérdezni.• Mát. 27,37.  Márk 15,26.  Ján. 19,19.  
   41Monda pedig nékik: Mimódon mondják, hogy a Krisztus • Dávidnak fia?• Mát. 22,42-45.  Márk 12,35-37.  
   42Holott maga Dávid mondja a zsoltárok könyvében: Monda az Úr az én Uramnak, • ülj az én jobbkezem felől,• Zsolt. 110,1.  
   43Míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul.• vers 33.  † vers 14.  15.  
   44Dávid azért Urának mondja őt, mimódon fia tehát néki?
   45És az egész nép hallására • monda az ő tanítványainak:• Mát. 23,5-7.  Márk 12,38-39.  
   46Oltalmazzátok meg magatokat • az írástudóktól, kik hosszú köntösökben akarnak járni, és szeretik a piaczokon való köszöntéseket, és a gyülekezetekben az első űlést, és a lakomákon a főhelyeket;• Mát. 23,5-7.  14.  
   47Kik az özvegyeknek házát felemésztik, és színből hosszan • imádkoznak; ezek súlyosabb ítélet alá esnek.• Mát. 23,14.  Márk 12,40.