16Ő pedig monda annak: Egy ember készíte nagy vacsorát, és sokakat meghíva; (Mát 22,2-10; Jel 19,7-9; Péld 9,2-5) 17És elküldé szolgáját a vacsora idején, hogy megmondja a hivatalosoknak: Jertek el, mert immár minden kész! (Mát 15,24;10,5.6; Csel 13,46) 18És mindnyájan egyenlőképen kezdék magokat mentegetni. Az első monda néki: Szántóföldet vettem, és ki kell mennem, hogy azt meglássam; kérlek téged, ments ki engem! (Mik 7,5-7;Csel 7,59;12,2) 19És másik monda: Öt iga ökröt vettem, és elmegyek, hogy azokat megpróbáljam; kérlek téged, ments ki engem! (Mát 10,30) 20A másik pedig monda: Feleséget vettem, és azért nem mehetek. (Mát 10,22) 21Mikor azért az a szolga haza ment, megmondá ezeket az ő urának. Akkor megharagudván a gazda, monda az ő szolgájának: Eredj hamar a város utczáira és szorosaira, és a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat és vakokat hozd be ide. (Mát 12,38;16,1; Márk 8,11; Luk 11,29.1Kor;1,22) 22És monda a szolga: Uram, meglett a mint parancsolád, és mégis van hely. (Luk 19,43.44) 23Akkor monda az úr a szolgának: Eredj el az utakra és a sövényekhez, és kényszeríts bejőni mindenkit, hogy megteljék az én házam. (Luk 7,50;8,48;17,19; Mát 9,22; Márk 5,34;10,52) 24Mert mondom néktek, hogy senki azok közül a hivatalos férfiak közül meg nem kóstolja az én vacsorámat. (4Móz 13,3.26.32.34;14,1.4.21.23;Luk,14 17.)