14 1És lőn mikor a főfarizeusok közül egynek házához ment szombatnapon kenyeret enni, azok leselkednek vala ő utána. (2Móz 20,12-17) 2És ímé egy vízkóros ember vala ő előtte. (Mát 23,14; Márk 12,40) 3És felelvén Jézus, szóla a törvénytudóknak és a farizeusoknak, mondván: Szabad-é szombatnapon gyógyítani? (Mát 12,10) 4Azok pedig hallgatának. És ő megfogván azt, meggyógyítá és elbocsátá. 5És felelvén nékik, monda: Ki az közületek, a kinek szamara vagy ökre a kútba esik, és nem vonja ki azt azonnal szombatnapon? (Mát 12,11) 6És nem felelhetnek vala ő ellene semmit ezekre. 7És egy példázatot monda a hivatalosoknak, mikor észre vevé, mimódon válogatják a fő helyeket; mondván nékik: (Mát 24,1-42; Márk 13,1-37) 8Mikor valaki lakodalomba hív, ne ülj a fő helyre; mert netalán náladnál nagyobb tiszteletben álló embert is hivott meg az, (Péld 25,6.7) 9És eljövén az, a ki mind téged, mind azt meghívta, ezt mondja majd néked: Engedd ennek a helyet! És akkor szégyennel az utolsó helyre fogsz ülni. (Mát 19,27-29) 10Hanem mikor meghívnak, menj el és ülj le az utolsó helyre; hogy mikor eljő az, a ki téged meghívott, ezt mondja néked: Barátom ülj feljebb! Akkor néked dicsőséged lesz azok előtt, a kik veled együtt ülnek. (Márk 10,29.30) 11Mert mindenki, a ki magát felmagasztalja, megaláztatik; és a ki magát megalázza, felmagasztaltatik. (Luk 18,14; Jób 22,29; Máté 23,12)