14Hogyan felelhetnék hát én meg ő néki, és lelhetnék vele szemben szavakat? 15A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélő birámhoz. 16Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé; (Zsolt 138,8.12; Zsid 4,13) 17A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet. (Jób 1,19) 18Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól. 19Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nékem napot? (Zsolt 104,2.3) 20Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet. 21Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, útálom az életemet. (Jób 1,8;2,3;23,10-12) 22Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt! (2Móz 14,31; Ésa 51,15) 23Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását. 32Mert nem ember ő, mint én, hogy néki megfelelhetnék, és együtt pörbe állanánk. (Luk 12,17-21;16,19.23) 33Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettőnk között! (Péld 28,9; Ján 9,31; Ésa 1,15) 34Venné csak el rólam az ő veszszejét, és az ő rettentésével ne rettegtetne engem: (Jób 21,14.15) 35Akkor szólanék és nem félnék tőle: mert nem így vagyok én magammal! (Jób,9 21. 1 Ján. 3,21.)