5Megy vala azért Samáriának Sikár nevű városába, annak a teleknek szomszédjába, a melyet Jákób adott vala az ő fiának, Józsefnek. (1Móz 33,19;48,22; Józs 24,32) 6Ott vala pedig a Jákób forrása. Jézus azért, az utazástól elfáradva, azonmód leüle a forráshoz. Mintegy hat óra vala. (Ján,4 48.) 7Jöve egy samáriabeli asszony vizet meríteni; monda néki Jézus: Adj innom! (Márk 16,5) 8Az ő tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek. (Ján 12,28) 9Monda azért néki a samáriai asszony: Hogy kérhetsz inni zsidó létedre én tőlem, a ki samáriai asszony vagyok?! Mert a zsidók nem barátkoznak a samáriaiakkal. (Luk 9,52.53) 10Felele Jézus és monda néki: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, a ki ezt mondja néked: Adj innom!; te kérted volna őt, és adott volna néked élő vizet. (Ján,4 26. Ján 7,37-39. Ésa. 12,3.) 11Monda néki az asszony: Uram, nincs mivel merítened, és a kút mély: hol vennéd tehát az élő vizet? (Ján 2,25;Ján 13,11) 12Avagy nagyobb vagy-é te a mi atyánknál, Jákóbnál, a ki nékünk adta ezt a kutat, és ebből ivott ő is, a fiai is és jószága is? (Ján,4 44.) 13Felele Jézus és monda néki: Mindaz, a ki ebből a vízből iszik, ismét megszomjúhozik: (Ján 10,31) 14Valaki pedig abból a vízből iszik, a melyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, a melyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz ő benne. (Ján 6,35;Ján 7,38.39) 15Monda néki az asszony: Uram, add nékem azt a vizet, hogy meg ne szomjúhozzam, és ne jőjjek ide meríteni! (Márk 16,14; Luk 24,36.1Kor;15,5) 16Monda néki Jézus: Menj el, hívd a férjedet, és jőjj ide! (Mát 16,16; Márk 8,29; Luk 9,20) 17Felele az asszony és monda: Nincs férjem. Monda néki Jézus: Jól mondád, hogy: Nincs férjem; (Ján 17,18) 18Mert öt férjed volt, és a mostani nem férjed: ezt igazán mondtad. (Ján 8,12) 19Monda néki az asszony: Uram, látom, hogy te próféta vagy. (Ján 6,14; Luk 7,16;24,19) 20A mi atyáink ezen a hegyen imádkoztak; és ti azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, a hol imádkozni kell. (5Móz 12,5.11.1Kir;9,3.2Krón;7,12) 21Monda néki Jézus: Asszony, hidd el nékem, hogy eljő az óra, a mikor sem nem ezen a hegyen, sem nem Jeruzsálemben imádjátok az Atyát. 22Ti azt imádjátok, a mit nem ismertek; mi azt imádjuk, a mit ismerünk: mert az idvesség a zsidók közül támadt. (2Kir 17,29;Ésa 2,3; Róm 3,2;9,4) 23De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul. (Márk 3,21) 24Az Isten lélek: és a kik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják. 25Monda néki az asszony: Tudom, hogy Messiás jő (a ki Krisztusnak mondatik); mikor az eljő, megjelent nékünk mindent. (Ján 15,18;Ján 3,19) 26Monda néki Jézus: Én vagyok az, a ki veled beszélek. (Ján 9,37) 27Eközben megjövének az ő tanítványai; és csodálkozának, hogy asszonnyal beszélt; mindazáltal egyik sem mondá: Mit keresel? vagy: Mit beszélsz vele? 28Ott hagyá azért az asszony a vedrét, és elméne a városba, és monda az embereknek: 29Jertek, lássatok egy embert, a ki megmonda nékem mindent, a mit cselekedtem. Nem ez-é a Krisztus? (Ján 11,56) 30Kimenének azért a városból, és hozzá menének. (Ján 9,16;10,19) 31Aközben pedig kérék őt a tanítványok, mondván: Mester, egyél! (Ján 9,22;12,42;19,38) 32Ő pedig monda nékik: Van nékem eledelem, a mit egyem, a mit ti nem tudtok. 33Mondának azért a tanítványok egymásnak: Hozott-é néki valaki enni? 34Monda nékik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak akaratját cselekedjem, a ki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem. (Ján 17,4; Ésa 61,1-3) 35Ti nem azt mondjátok-é, hogy még négy hónap és eljő az aratás? Ímé, mondom néktek: Emeljétek fel szemeiteket, és lássátok meg a tájékokat, hogy már fehérek az aratásra. (Mát 9,37; Luk 10,2) 36És a ki arat, jutalmat nyer, és az örök életre gyümölcsöt gyűjt; hogy mind a vető, mind az arató együtt örvendezzen. 37Mert ebben az a mondás igaz, hogy más a vető, más az arató. (2Móz 20,1.13) 38Én annak az aratására küldtelek titeket, a mit nem ti munkáltatok; mások munkálták, és ti a mások munkájába állottatok. (Ján 8,48;10,20) 39Abból a városból pedig sokan hivének benne a Samaritánusok közül annak az asszonynak beszédéért, a ki bizonyságot tett vala, hogy: Mindent megmondott nékem, a mit cselekedtem. (Ján,4 29.) 40A mint azért oda mentek hozzá a Samaritánusok, kérék őt, hogy maradjon náluk; és ott marada két napig. (1Móz 17,10.3Móz;12,3) 41És sokkal többen hivének a maga beszédéért, 42És azt mondják vala az asszonynak, hogy: Nem a te beszédedért hiszünk immár: mert magunk hallottuk, és tudjuk, hogy bizonnyal ez a világ idvezítője, a Krisztus. (5Móz 1,17)