3Elhagyá Júdeát és elméne ismét Galileába. (Ján 15,5) 4Samárián kell vala pedig általmennie. (1Kir 16,24) 5Megy vala azért Samáriának Sikár nevű városába, annak a teleknek szomszédjába, a melyet Jákób adott vala az ő fiának, Józsefnek. (1Móz 33,19;48,22; Józs 24,32) 6Ott vala pedig a Jákób forrása. Jézus azért, az utazástól elfáradva, azonmód leüle a forráshoz. Mintegy hat óra vala. (Ján,4 48.) 7Jöve egy samáriabeli asszony vizet meríteni; monda néki Jézus: Adj innom! (Márk 16,5) 8Az ő tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek. (Ján 12,28) 9Monda azért néki a samáriai asszony: Hogy kérhetsz inni zsidó létedre én tőlem, a ki samáriai asszony vagyok?! Mert a zsidók nem barátkoznak a samáriaiakkal. (Luk 9,52.53) 10Felele Jézus és monda néki: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, a ki ezt mondja néked: Adj innom!; te kérted volna őt, és adott volna néked élő vizet. (Ján,4 26. Ján 7,37-39. Ésa. 12,3.) 11Monda néki az asszony: Uram, nincs mivel merítened, és a kút mély: hol vennéd tehát az élő vizet? (Ján 2,25;Ján 13,11) 12Avagy nagyobb vagy-é te a mi atyánknál, Jákóbnál, a ki nékünk adta ezt a kutat, és ebből ivott ő is, a fiai is és jószága is? (Ján,4 44.) 13Felele Jézus és monda néki: Mindaz, a ki ebből a vízből iszik, ismét megszomjúhozik: (Ján 10,31) 14Valaki pedig abból a vízből iszik, a melyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, a melyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz ő benne. (Ján 6,35;Ján 7,38.39) 15Monda néki az asszony: Uram, add nékem azt a vizet, hogy meg ne szomjúhozzam, és ne jőjjek ide meríteni! (Márk 16,14; Luk 24,36.1Kor;15,5) 16Monda néki Jézus: Menj el, hívd a férjedet, és jőjj ide! (Mát 16,16; Márk 8,29; Luk 9,20) 17Felele az asszony és monda: Nincs férjem. Monda néki Jézus: Jól mondád, hogy: Nincs férjem; (Ján 17,18) 18Mert öt férjed volt, és a mostani nem férjed: ezt igazán mondtad. (Ján 8,12) 19Monda néki az asszony: Uram, látom, hogy te próféta vagy. (Ján 6,14; Luk 7,16;24,19) 20A mi atyáink ezen a hegyen imádkoztak; és ti azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, a hol imádkozni kell. (5Móz 12,5.11.1Kir;9,3.2Krón;7,12) 21Monda néki Jézus: Asszony, hidd el nékem, hogy eljő az óra, a mikor sem nem ezen a hegyen, sem nem Jeruzsálemben imádjátok az Atyát. 22Ti azt imádjátok, a mit nem ismertek; mi azt imádjuk, a mit ismerünk: mert az idvesség a zsidók közül támadt. (2Kir 17,29;Ésa 2,3; Róm 3,2;9,4) 23De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul. (Márk 3,21) 24Az Isten lélek: és a kik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják. 25Monda néki az asszony: Tudom, hogy Messiás jő (a ki Krisztusnak mondatik); mikor az eljő, megjelent nékünk mindent. (Ján 15,18;Ján 3,19) 26Monda néki Jézus: Én vagyok az, a ki veled beszélek. (Ján 9,37)