5Most pedig elmegyek ahhoz, a ki küldött engem; és senki sem kérdezi tőlem közületek: Hová mégy? (Márk 16,10) 6Hanem, mivelhogy ezeket beszéltem néktek, a szomorúság eltöltötte a szíveteket. (Márk 16,14; Luk 24,36.1Kor;15,5) 7De én az igazat mondom néktek: Jobb néktek, hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vígasztaló: ha pedig elmegyek, elküldöm azt ti hozzátok. (Ján 14,26;15,26) 8És az, mikor eljő, megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében: (Ján 17,18) 9Bűn tekintetében, hogy nem hisznek én bennem; (Csel 10,44) 10És igazság tekintetében, hogy én az én Atyámhoz megyek, és többé nem láttok engem; (Mát 16,19;18,18) 11Ítélet tekintetében pedig, hogy e világnak fejedelme megítéltetett. (Ján 12,31) 12Még sok mondani valóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok. (Mát 21,17; Márk 15,9; Luk 23,16; Ján 18,39) 13De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, a miket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek. (Mát 27,21; Márk 15,11; Luk 23,18; Ján 18,40) 14Az engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek. (Mát 13,55; Gal 1,19;2,12; Csel 21,18) 15Mindaz, a mi az Atyáé, az enyém: azért mondám, hogy az enyémből vesz, és megjelenti néktek. (Ján 17,10)