1 1Az Úrnak igéje, a mely lőn Jóelhez, a Petuel fiához. (Jóel 6,5) 2Vének! halljátok meg ezt, és hallgassátok meg, e földnek minden lakói! Történt-é ilyen a ti időtökben, vagy a ti atyáitoknak idejében? (Ésa 48,18) 3Beszéljétek el azt a ti fiaitoknak, és a ti fiaitok az ő fiaiknak, és azoknak fiai a következő nemzetségnek. (Csel 7,42.43.5Móz;32,17.19) 4A mit a sáska meghagyott, megette a szöcskő; és a mit a szöcskő meghagyott, megette a cserebogár; és a mit a cserebogár meghagyott, megette a hernyó. (Jóel 2,25) 5Serkenjetek fel részegek és sírjatok, és jajgassatok mind, ti borivók a mustért, mert elvétetett az a ti szátoktól! (Jóel 6,7.2Kir;15,29;17,6) 6Mert egy nép jött fel az én földemre, erős és megszámlálhatatlan; fogai, mint az oroszlán fogai, és agyarai, mint a nőstény oroszláné. (Jóel 2,2-11) 7Pusztává tette szőlőmet; összetörte fügefáimat, mezítelenre hántotta és széjjelhányta; fehérlenek annak ágai. (1Móz 10,10.4Móz;13,22.2Sám;8,9; Mik 1,10) 8Keseregj, mint a szűz, a ki gyászba öltözik az ő ifjúsága férjéért. (Jóel 9,10; Ezék 12,22.27) 9Kifogyott az étel- és italáldozat az Úrnak házából; gyászolnak a papok, az Úrnak szolgái. (Jóel,1 13.) 10Elpusztíttatott a mező, gyászol a föld; mert elpusztíttatott a gabona; kiszáradt a must; kiapadt az olaj. (Hós 2,8) 11Szégyenüljetek meg, ti szántóvetők; jajgassatok szőlőművesek: a búzáért és az árpáért; mert elveszett a mező aratása! (Ésa 5,11.12) 12Elszáradt a szőlőtő; a fügefa elhervadt; a gránátfa, a datolyafa és az almafa, a mezőnek minden gyümölcsfája kiaszott. Bizony kiszáradott az öröm az emberek közül. (Jóel,1 7.)