38 1Majd felele az Úr Jóbnak a forgószélből és monda: (Jób 40,1) 2Ki az, a ki elhomályosítja az örök rendet tudatlan beszéddel? 3Nosza övezd fel, mint férfiú derekadat, én majd kérdezlek, te meg taníts engem! (Jób 31,37) 4Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat! (Péld 8,27-29) 5Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudod-é; avagy ki húzta el felette a mérő zsinórt? (Zsolt 13,6;18,2-51) 6Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegeletkövét; (Zsolt 104,5) 7Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának? (Zsolt 148,3) 8És kicsoda zárta el ajtókkal a tengert, a mikor előtünt, az anyaméhből kijött; (Jób,38 10. 11. Zsolt. 33,7.) 9Mikor ruházatává a felhőt tevém, takarójául pedig a sürű homályt? (2Sám 8,13) 10Mikor reávontam törvényemet, zárat és ajtókat veték eléje: 11És azt mondám: Eddig jőjj és ne tovább; ez itt ellene áll kevély habjaidnak! (Zsolt 104,9) 12Parancsoltál-é a reggelnek, a mióta megvagy? Kimutattad-é a hajnalnak a helyét? (Zsolt 2,9) 13Hogy belefogózzék a földnek széleibe, és lerázassanak a gonoszok róla. (Zsolt 18,9) 14Hogy átváltozzék mint a megpecsételt agyag, és előálljon, mint egy ruhában. (Zsolt 109,13; Ésa 14,20) 15Hogy a gonoszoktól elvétessék világosságuk, és a fölemelt kar összetöressék? (Jób 21,17-19;Zsolt 10,15) 16Eljutottál-é a tenger forrásáig, bejártad-é a mélységnek fenekét? 17Megnyíltak-é néked a halálnak kapui; a halál árnyékának kapuit láttad-é? 18Áttekintetted-é a föld szélességét, mondd meg, ha mindezt jól tudod? 19Melyik út visz oda, hol a világosság lakik, és a sötétségnek hol van a helye? (Máté 27,46; Márk 15,34) 20Hogy visszavinnéd azt az ő határába, és hogy megismernéd lakása útjait. (Jób 19,7) 21Tudod te ezt, hiszen már akkor megszülettél; napjaidnak száma nagy! (1Kir 9,3) 42 1Jób pedig felele az Úrnak, és monda: 2Tudom, hogy te mindent megtehetsz, és senki téged el nem fordíthat attól, a mit elgondoltál. (Zsolt 134,1.2) 3Ki az - mondod - a ki gáncsolja az örök rendet tudatlanul? Megvallom azért, hogy nem értettem; csodadolgok ezek nékem, és fel nem foghatom. (1Móz 6,17;8,1-3) 4Hallgass hát, kérlek, én hadd beszéljek; én kérdezlek, te pedig taníts meg engem! (5Móz 28,7.13;1Kir 4,20.21) 5Az én fülemnek hallásával hallottam felőled, most pedig szemeimmel látlak téged. (Jób 40,1.4Móz;12,6-8)