11 ¹Vala pedig egy beteg, Lázár, Bethániából, Máriának és az ő testvérének, Márthának falujából. ^{(Luk 10,38.39) 2}Az a Mária volt pedig az, a kinek a testvére Lázár beteg vala, a ki megkente vala az Urat kenettel és a hajával törlé meg annak lábait. ^{(Ján 12,1; Mát 26,7; Márk 14,3) 3}Küldének azért a testvérek ő hozzá, mondván: Uram, ímé, a kit szeretsz, beteg. ^{(2Kor 11,32.33) 4}Jézus pedig, a mikor ezt hallotta, monda: Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségére való, hogy dicsőíttessék általa az Istennek Fia. ^{(Ján 15,7.16;16,23.24; Mát 7,7; Márk 11,24) 5}Szereti vala pedig Jézus Márthát és annak nőtestvérét, és Lázárt. ^{(Ján 11,49.50) 6}Mikor azért meghallá, hogy beteg, akkor két napig marada azon a helyen, a hol vala. ^{(Mát 26,58; Márk 14,54; Luk 22,54) 7}Ez után aztán monda tanítványainak: Menjünk ismét Júdeába. ⁸Mondának néki a tanítványok: Mester, most akarnak vala téged megkövezni a Júdabeliek, és újra oda mégy? ^{(Ján 10,31.39) 9}Felele Jézus: Avagy nem tizenkét órája van-é a napnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja e világnak világosságát. ¹⁰De a ki éjjel jár, megbotlik, mert nincsen abban világosság. ¹¹Ezeket mondá; és ezután monda nékik: Lázár, a mi barátunk, elaludt; de elmegyek, hogy felköltsem őt. ^{(Ján 17,21.23) 12}Mondának azért az ő tanítványai: Uram, ha elaludt, meggyógyul. ¹³Pedig Jézus annak haláláról beszélt; de ők azt hitték, hogy álomnak alvásáról szól. ¹⁴Ekkor azért nyilván monda nékik Jézus: Lázár megholt. ¹⁵És örülök, hogy nem voltam ott, ti érettetek, hogy higyjetek. De menjünk el ő hozzá! ^{(Ján 7,16) 16}Monda azért Tamás, a ki Kettősnek mondatik, az ő tanítványtársainak: Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele. ^{(Mát 26,69; Márk 14,66.67; Luk 22,56) 17}Elmenvén azért Jézus, úgy találá, hogy az már négy napja vala sírban. ^{(Ján 15,26;16,7) 18}Bethánia pedig közel vala Jeruzsálemhez, mintegy tizenöt futamatnyira; ^{(Mát 26,74; Márk 14,72; Luk 22,60) 19}És a zsidók közül sokan mentek vala Márthához és Máriához, hogy vigasztalják őket az ő testvérök felől. ^{(Ján,11 3.) 20}Mártha azért, a mint hallja vala, hogy Jézus jő, elébe méne; Mária pedig otthon ül vala. ^{(Ján 13,19) 21}Monda azért Mártha Jézusnak: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. ²²De most is tudom, hogy a mit csak kérsz az Istentől, megadja néked az Isten. ²³Monda néki Jézus: Feltámad a te testvéred. ^{(Mát 20,19; Márk 10,33; Luk 18,32) 24}Monda néki Mártha: Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor az utolsó napon. ^{(Ján 5,29; Dán 12,2) 25}Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: a ki hisz én bennem, ha meghal is, él; ^{(Ján 13,10) 26}És a ki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt? ²⁷Monda néki: Igen Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Istennek Fia, a ki e világra jövendő vala. ^{(Ján 6,69) 28}És a mint ezeket mondotta vala, elméne, és titkon szólítá az ő testvérét Máriát, mondván: A Mester itt van és hív téged. ²⁹Mihelyt ez hallá, felkele hamar és hozzá méne. ^{(Ján 14,13;16,23.1Ján;3,22) 30}Jézus pedig nem ment vala még be a faluba, hanem azon a helyen vala, a hová Mártha elébe ment vala. ^{(Mát 27,15; Márk 15,6; Luk 23,17) 31}A zsidók azért, a kik ő vele otthon valának és vigasztalák őt, látván, hogy Mária hamar felkél és kimegy vala, utána menének, ezt mondván: A sírhoz megy, hogy ott sírjon. ^{(Mát 27,21; Márk 15,11; Luk 23,18; Csel 3,14) 32}Mária azért, a mint oda ére, a hol Jézus vala, meglátván őt, az ő lábaihoz esék, mondván néki: Uram, ha itt voltál volna, nem halt volna meg az én testvérem. ^{(Ján 14,15) 33}Jézus azért, a mint látja vala, hogy az sír és sírnak a vele jött zsidók is, elbúsula lelkében és igen megrendüle. ³⁴És monda: Hová helyeztétek őt? Mondának néki: Uram, jer és lásd meg! ^{(Eféz 5,2;Ján 13,34) 35}Könnyekre fakadt Jézus. ^{(3Móz 11,1.5Móz;14,7.19; Ezék 4,14) 36}Mondának azért a zsidók: Ímé, mennyire szerette őt! ³⁷Némelyek pedig mondának közülök: Nem megtehette volna-é ez, a ki a vaknak szemét felnyitotta, hogy ez ne haljon meg? ³⁸Jézus pedig újra felindulva magában, oda megy vala a sírhoz. Az pedig egy üreg vala, és kő feküvék rajta. ^{(Mát 28,19;Ján 14,13;16,23.24) 39}Monda Jézus: Vegyétek el a követ. Monda néki a megholtnak nőtestvére, Mártha: Uram, immár szaga van, hiszen negyednapos. ⁴⁰Monda néki Jézus: Nem mondtam-é néked, hogy ha hiszel, meglátod majd az Istennek dicsőségét? ^{(Ján 7,7) 41}Elvevék azért a követ onnan, a hol a megholt feküszik vala. Jézus pedig felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, hálát adok néked, hogy meghallgattál engem. ⁴²Tudtam is én, hogy te mindenkor meghallgatsz engem; csak a körülálló sokaságért mondtam, hogy elhigyjék, hogy te küldtél engem. ^{(Ján 13,16; Mát 10,24; Luk 6,40) 43}És mikor ezeket mondá, fenszóval kiálta: Lázár, jőjj ki! ^{(Mát 24,9) 44}És kijöve a megholt, lábain és kezein kötelékekkel megkötözve, és az orczája kendővel vala leborítva. Monda nékik Jézus: Oldozzátok meg őt, és hagyjátok menni. ^{(Ján 9,41; Luk 12,47.48) 45}Sokan hivének azért ő benne ama zsidók közül, a kik Máriához mentek vala, és láták, a miket cselekedett vala.

KNB SZIT STL BD RUF KG