5 1Halljátok meg ezt, ti papok! Figyeljetek, Izráel háza! Hallgassatok ide királynak háza; hiszen reátok vonatkozik az ítélet, mert tőrré lettetek Miczpának, és kiterített hálóvá a Táboron. (Zsolt 68,32) 2Szertelen a hitehagyottak öldöklése, de én mindnyájok fenyítéke leszek. 3Jól ismerem én Efraimot, és Izráel nincs elrejtve előlem; hiszen most is paráználkodol Efraim! megfertőztetett az Izráel. (Hós 6,10) 4Nem engedik őket az ő cselekedeteik megtérni az ő Istenökhöz, mert paráznaság lelke van közöttük, és nem ismerik az Urat. (Hós 2,3) 5Izráel ellen az ő büszkesége tesz tanúbizonyságot, Izráel és Efraim bűneik miatt vesznek el; velök együtt Júda is elvész. (Hós 7,10; Ámós 4,2;8,7) 6Juhaikkal és ökreikkel mennek keresni az Urat, de nem találják; eltávozott az ő tőlük. (Ésa 1,13-15) 7Hűtlenül cselekedtek az Úr ellen, mert idegen fiakat nemzettek; most azért megemészti őket az újhold, örökségeikkel egyben. (2Kir 15,29;17,6) 8Fújjátok meg a kürtöt Gibeában, a tárogatót Rámában; rivalgjatok Beth-Avenben: Utánad Benjámin. (Bir 5,14) 9Efraim pusztává lesz a büntetés napján; Izráel törzsei ellen kijelentettem a változhatatlan ítéletet. (2Kir 15,29;17,6;Ámós 2,6;3,11;4,1-3;5,1-3) 10Júda fejedelmei olyanok, mint a határrontók; kiontom rájok az én haragomat, mint a vizet. (2Kir 17,19) 11Efraim el van nyomva, összetörve az ítélettől, mert tetszett néki követni az emberi rendelést! (1Kir 12,26-33) 12Én pedig olyanná lettem Efraimnak, mint a moly, és a Júda házának, mint a rothadás. (Ezsdr 5,1) 13Látta ugyan Efraim a maga betegségét, Júda is a maga sebét, és Efraim Assiriához folyamodott és küldött Járéb királyhoz; de az nem tud titeket meggyógyítani, és nem veszi le rólatok a sebet. (2Kir 15,19.20; Hós 7,11) 14Mert olyan leszek Efraimnak, mint az oroszlán, és Júda házának, mint az oroszlán-kölyök. Én, én szaggatom szét; elmegyek, felkapom, és nem lesz, a ki megszabadítsa! (Ésa 31,6; Jer 3,12; Malak 3,7) 15Elmegyek, visszatérek helyemre, mígnem megismerik, hogy vétkeztek, és keresni fogják az én orczámat. Nyomorúságukban keresnek majd engem! (Zsolt 97,10)