24Bízom pedig az Úrban, hogy magam is csakhamar el fogok menni. (Fil 1,21-26) 25De szükségesnek tartám, hogy Epafróditust, az én atyámfiát és munkatársamat és bajtársamat, néktek pedig követeteket és szükségemben áldozatot hozó szolgátokat hazaküldjem hozzátok; (Fil,2 17. 30. Fil 4,18. 1,27. 30. 4,3. 16. 2 Tim. 2,3.) 26Mivelhogy vágyva vágyott mindnyájatok után, és gyötrődött a miatt, hogy meghallottátok, hogy ő beteg volt. (Fil 1,5.9; Csel 17,1) 27Mert bizony beteg volt, halálhoz közel; de az Isten könyörült rajta, nem csak ő rajta pedig, hanem én rajtam is, hogy szomorúság ne jőjjön szomorúságomra. (Jer 45,3; Ezék 7,26) 28Annakokáért hamarabb küldtem őt haza, hogy meglátván őt, ismét örüljetek, és nékem is kisebb legyen a szomorúságom. (Fil,2 27.) 29Fogadjátok azért őt az Úrban teljes örömmel; és az ilyeneket megbecsüljétek: (Róm 16,2.1Thess;5,13) 30Mert a Krisztus dolgáért jutott majdnem halálra, koczkára tévén életét, hogy kárpótoljon engem azért, hogy nékem tett szolgálatotoknál ti nem voltatok jelen. (Fil,2 25. 1. 8. 4. 17. Zsolt. 107,18. Jel. 12,11. 1 Kor. 16,17. 2 Kor. 12,14.)