22És Mózes taníttaték az Égyiptombeliek minden bölcseségére; és hatalmas vala beszédben és cselekedetben. (Ésa 49,6; Márk 16,15; Luk 2,32) 23Mikor pedig negyvenéves kora betölt, eszébe jutott, hogy meglátogassa atyjafiait, az Izráel fiait. (2Móz 2,11.12) 24És mikor látta, hogy egyik bántalommal illettetik, megoltalmazá, és az égyiptomi embert megölvén, bosszút álla azért, a ki bosszúsággal illettetett. (Csel 15,14) 25És azt gondolá, hogy az ő atyjafiai megértik, hogy az Isten az ő keze által ád nékik szabadulást; de azok nem értették meg. (Luk 2,14; Ján 14,27; Róm 5,1) 26Másnap meg olyankor jelent meg köztük, mikor összevesztek, és inté őket békességre, mondván: Férfiak, testvérek vagytok ti; miért illetitek egymást bosszúsággal? (2Móz 2,13.14) 27De az, a ki felebarátját bántalmazta, elutasítá őt magától, mondván: Kicsoda tett téged fejedelemmé és bíróvá mi rajtunk? (Mát 3,16; Márk 1,10.11; Luk 3,21.22) 28Csak nem akarsz engem is megölni, miképen megöléd tegnap az égyiptomit? 29E beszédre aztán Mózes elfuta és lőn jövevény a Midián földén, a hol két fia születék. (2Móz 2,15.21.22) 30És negyven esztendő elteltével megjelenék néki a Sínai hegy pusztájában az Úrnak angyala csipkebokornak tüzes lángjában. (2Móz 3,1-6)