Az apostolok cselekedetei

3 ¹Péter és János pedig együtt mennek vala fel a templomba az imádkozásnak órájára, kilenczre.• vers 27.  † 2Móz. 3,2-10.  
²És hoznak vala egy embert, ki az ő anyjának méhétől fogva sánta • vala, kit minden nap le szoktak tenni a templom kapujánál, melyet Ékesnek neveznek, hogy kérjen alamizsnát azoktól, a kik bemennek a temlomba.• rész 14,8-10.  
   ³Ez mikor látta, hogy Péter és János a templomba akarnak bemenni, kére ő tőlük alamizsnát.• 5Móz. 18,15.  18.  
   ⁴Péter pedig mikor szemeit reá vetette Jánossal egyben, monda: Nézz mi reánk!• 2Móz. 20,21.  34,28.  32.  † 5Móz. 32,47.  Zsid. 4,12.  1Pét. 1,23.  
   ⁵Az annakokáért figyelmez vala reájok, remélvén, hogy valamit kap tőlük.
   ⁶Péter pedig monda: Ezüstöm és aranyam nincsen nékem; hanem a mim van, azt adom néked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj!• 2Móz. 32,1.  
   ⁷És őt jobbkezénél fogva felemelé, és azonnal megerősödének az ő lábai és bokái.• 2Móz. 32,2-6.  
   ⁸És felszökvén, megálla és jár vala és beméne ő velök a templomba, járkálva és szökdelve • és dícsérve az Istent.• Ésa. 35,6.  
   ⁹És látá őt az egész nép, hogy jár és dícséri az Istent:• 3Móz. 18,21.  20,2.  1Kir. 11,7.  2Kir. 23,10.  
   ¹⁰És megismerék őt, hogy ő volt az, a ki alamizsnáért ült a templomnak Ékeskapujában; és megtelének csodálkozással és azon való álmélkodással, a mi történt vala ő vele.• 2Móz. 25,40.  
   ¹¹Mikor pedig ragaszkodék Péterhez és Jánoshoz az a sánta, a ki meggyógyult, az egész nép álmélkodva összefuta ő hozzájok a tornáczba, mely Salamonénak neveztetik.• Józs. 3,13-15.  
   ¹²Mikor pedig ezt látta Péter, monda a népnek: Izráel férfiai, mit csodálkoztok ezen, vagy mit néztek mi reánk, mintha tulajdon erőnkkel vagy jámborságunkkal míveltük volna azt, hogy az járjon?• 1Sám. 13,14.  † 2Sám. 7,2.  1Krón. 17,1.  Zsolt. 132,2-5.  
   ¹³Az Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak Istene, a mi atyáinknak Istene megdicsőítette az ő Fiát, Jézust, kit ti elárulátok, és megtagadátok Pilátus előtt, noha ő úgy ítélt, • hogy elbocsátja.• Mát. 21,17.  Márk 15,9.  Luk. 23,16.  Ján. 18,39.  
   ¹⁴Ti pedig azt a szentet és igazat megtagadátok és kívánátok, hogy a gyilkos ember • bocsáttassék el néktek,• Mát. 27,21.  Márk 15,11.  Luk. 23,18.  Ján. 18,40.  
   ¹⁵Az életnek fejedelmét pedig megölétek; kit az Isten feltámasztott a halálból, minek mi vagyunk bizonyságai.• Ésa. 66,1.  2.  
   ¹⁶És az ő nevében való hit • által erősítette meg az ő neve ezt, a kit láttok és ismertek; és a hit, mely ő általa van, adta néki ezt az épséget mindnyájan a ti szemetek láttára.• Ján. 14,12.  13.  
   ¹⁷De most, atyámfiai, tudom, • hogy tudatlanságból cselekedtetek, miképen a ti fejedelmeitek is.• 1Kor. 2,8.  
   ¹⁸Az Isten pedig, a mikről eleve megmondotta minden ő prófétájának szája által, hogy a Krisztus elszenvedi, • ekképen töltötte be.• Ésa. 53,2-12.  Dán. 9,26.  
   ¹⁹Bánjátok meg azért és térjetek meg, • hogy eltöröltessenek a ti bűneitek, hogy így eljőjjenek a felüdülés † idei az Úrnak színétől.• rész 2,38.  † 2Thess. 1,7.  Zsid. 4,1-11.  
   ²⁰És elküldje a Jézus Krisztust, • a ki néktek előre hirdettetett.• rész 1,11.  
   ²¹Kit az égnek kell magába fogadnia mind az időkig, míglen újjá teremtetnek mindenek, a mikről szólott az Isten minden ő szent prófétájának szája által eleitől fogva.• rész 6,3.  5.  † Mát. 26,64.  Márk 14,62.  Luk. 22,69.  Róm. 8,34.  
   ²²Mert Mózes ezt mondotta az atyáknak: Prófétát támaszt • néktek az Úr, a ti Istenetek a ti atyátokfiai közül, mint engem; azt hallgassátok mindenben, a mit csak szólánd néktek.• 5Móz. 18,18.  19.  
   ²³Lészen pedig, hogy minden lélek, valamely nem hallgatánd arra a prófétára, ki fog irtatni a nép közül.• Csel. 24,16.  1Kor. 4,4.  2Kor. 1,12.  
   ²⁴De a próféták is mindnyájan Sámueltől és a következőktől fogva, a kik csak szóltak, e napokról jövendöltek.• 3Móz. 24,14.  16.  † rész 6,13.  5Móz. 17,7.  •• rész 22,20.  
   ²⁵Ti vagytok a prófétáknak és a szövetségnek fiai, melyet Isten szerzett a mi atyáinkkal, mondván • Ábrahámnak: És a te magodban megáldatnak a földnek nemzetségei mindnyájan.• 1Móz. 22,18.  
   ²⁶Az Isten az ő Fiát, Jézust első sorban néktek támasztván, • elküldé őt, hogy megáldjon † titeket, mindegyikőtöket megtérítvén bűneitekből.• Mát. 15,24.  Ján. 4,22.  Róm. 1,16.  15,18.  † Mát. 11,28.