3 1Péter és János pedig együtt mennek vala fel a templomba az imádkozásnak órájára, kilenczre. (Csel,3 27.;2Móz 3,2-10) 2És hoznak vala egy embert, ki az ő anyjának méhétől fogva sánta vala, kit minden nap le szoktak tenni a templom kapujánál, melyet Ékesnek neveznek, hogy kérjen alamizsnát azoktól, a kik bemennek a temlomba. (Csel 14,8-10) 3Ez mikor látta, hogy Péter és János a templomba akarnak bemenni, kére ő tőlük alamizsnát. (5Móz 18,15.18) 4Péter pedig mikor szemeit reá vetette Jánossal egyben, monda: Nézz mi reánk! (2Móz 20,21;34,28.32;5Móz 32,47; Zsid 4,12.1Pét;1,23) 5Az annakokáért figyelmez vala reájok, remélvén, hogy valamit kap tőlük. 6Péter pedig monda: Ezüstöm és aranyam nincsen nékem; hanem a mim van, azt adom néked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj! (2Móz 32,1) 7És őt jobbkezénél fogva felemelé, és azonnal megerősödének az ő lábai és bokái. (2Móz 32,2-6) 8És felszökvén, megálla és jár vala és beméne ő velök a templomba, járkálva és szökdelve és dícsérve az Istent. (Ésa 35,6) 9És látá őt az egész nép, hogy jár és dícséri az Istent: (3Móz 18,21;20,2.1Kir;11,7.2Kir;23,10) 10És megismerék őt, hogy ő volt az, a ki alamizsnáért ült a templomnak Ékeskapujában; és megtelének csodálkozással és azon való álmélkodással, a mi történt vala ő vele. (2Móz 25,40) 11Mikor pedig ragaszkodék Péterhez és Jánoshoz az a sánta, a ki meggyógyult, az egész nép álmélkodva összefuta ő hozzájok a tornáczba, mely Salamonénak neveztetik. (Józs 3,13-15) 12Mikor pedig ezt látta Péter, monda a népnek: Izráel férfiai, mit csodálkoztok ezen, vagy mit néztek mi reánk, mintha tulajdon erőnkkel vagy jámborságunkkal míveltük volna azt, hogy az járjon? (1Sám 13,14;2Sám 7,2.1Krón;17,1; Zsolt 132,2-5) 13Az Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak Istene, a mi atyáinknak Istene megdicsőítette az ő Fiát, Jézust, kit ti elárulátok, és megtagadátok Pilátus előtt, noha ő úgy ítélt, hogy elbocsátja. (Mát 21,17; Márk 15,9; Luk 23,16; Ján 18,39) 14Ti pedig azt a szentet és igazat megtagadátok és kívánátok, hogy a gyilkos ember bocsáttassék el néktek, (Mát 27,21; Márk 15,11; Luk 23,18; Ján 18,40) 15Az életnek fejedelmét pedig megölétek; kit az Isten feltámasztott a halálból, minek mi vagyunk bizonyságai. (Ésa 66,1.2) 16És az ő nevében való hit által erősítette meg az ő neve ezt, a kit láttok és ismertek; és a hit, mely ő általa van, adta néki ezt az épséget mindnyájan a ti szemetek láttára. (Ján 14,12.13) 17De most, atyámfiai, tudom, hogy tudatlanságból cselekedtetek, miképen a ti fejedelmeitek is. (1Kor 2,8) 18Az Isten pedig, a mikről eleve megmondotta minden ő prófétájának szája által, hogy a Krisztus elszenvedi, ekképen töltötte be. (Ésa 53,2-12; Dán 9,26) 19Bánjátok meg azért és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek, hogy így eljőjjenek a felüdülés idei az Úrnak színétől. (Csel 2,38;2Thess 1,7; Zsid 4,1-11) 20És elküldje a Jézus Krisztust, a ki néktek előre hirdettetett. (Csel 1,11) 21Kit az égnek kell magába fogadnia mind az időkig, míglen újjá teremtetnek mindenek, a mikről szólott az Isten minden ő szent prófétájának szája által eleitől fogva. (Csel 6,3.5;Mát 26,64; Márk 14,62; Luk 22,69; Róm 8,34) 22Mert Mózes ezt mondotta az atyáknak: Prófétát támaszt néktek az Úr, a ti Istenetek a ti atyátokfiai közül, mint engem; azt hallgassátok mindenben, a mit csak szólánd néktek. (5Móz 18,18.19) 23Lészen pedig, hogy minden lélek, valamely nem hallgatánd arra a prófétára, ki fog irtatni a nép közül. (Csel 24,16.1Kor;4,4.2Kor;1,12) 24De a próféták is mindnyájan Sámueltől és a következőktől fogva, a kik csak szóltak, e napokról jövendöltek. (Csel 22,20;Csel 6,13.5Móz;17,7) 25Ti vagytok a prófétáknak és a szövetségnek fiai, melyet Isten szerzett a mi atyáinkkal, mondván Ábrahámnak: És a te magodban megáldatnak a földnek nemzetségei mindnyájan. (1Móz 22,18) 26Az Isten az ő Fiát, Jézust első sorban néktek támasztván, elküldé őt, hogy megáldjon titeket, mindegyikőtöket megtérítvén bűneitekből. (Mát 15,24; Ján 4,22; Róm 1,16;15,18;Mát 11,28)