24Mikor pedig ő ezeket mondá a maga mentségére, Festus nagy fenszóval monda: Bolond vagy te, Pál! A sok tudomány téged őrültségbe visz. (1Kor 1,18.23) 25Ő pedig monda: Nem vagyok bolond, nemes Festus, hanem igaz és józan beszédeket szólok. (2Kor 5,21) 26Mert tud ezekről a király, kihez bátorságosan is szólok: mert épen nem gondolom, hogy ezek közül ő előtte bármi is ismeretlen volna; mert nem valami zugolyában lett dolog ez. (5Móz 27,26) 27Hiszel-e, Agrippa király, a prófétáknak? Tudom, hogy hiszel. (Zsolt 5,10;140,4) 28Agrippa pedig monda Pálnak: Majdnem ráveszel engem, hogy keresztyénné legyek. (Zsolt 10,7) 29Pál pedig monda: Kívánnám Istentől, hogy necsak majdnem, hanem nagyon is, ne csak te, hanem mindazok is, kik ma engem hallgatnak, lennétek olyanok, a minő én is vagyok, e bilincsektől megválva. (Ésa 59,7.8) 30És mikor ő ezeket mondá, felkele a király és a tiszttartó és Bernicé és a kik velük együtt ültek; (2Móz 13,21;2Móz 14,22) 31És visszavonultokban beszélgetnek vala egymással, mondván: Semmi halálra, vagy fogságra méltó dolgot nem cselekszik ez az ember. (1Kor 3,16) 32Agrippa pedig monda Festusnak: Ezt az embert szabadon lehetett volna bocsátani, ha a császárra nem appellált volna. (Zsolt 36,2)