25És mikor be akará végezni János az ő tisztét, monda: Kinek gondoltok engem? Nem én vagyok az, hanem ímé én utánam jő, kinek nem vagyok méltó megoldani lábainak saruját. (Luk 3,15.16; Ján 1,20) 26Atyámfiai, férfiak, Ábrahám nemzetének fiai, és kik ti köztetek félik az Istent, ez idvességnek beszéde néktek küldetett. (Csel 2,39;3,26;5,20;10,36) 27Mert a kik lakoznak Jeruzsálemben és azoknak fejei, mivelhogy őt fel nem ismerék, a prófétáknak szavait is, melyeket minden szombaton felolvasnak, ítéletükkel betöltötték. (Ésa 53,1; Zsolt 22,8.9.13.19; Csel 3,13-18) 28És bár semmi halálra való okot nem találtak, kérék Pilátustól, hogy ölettessék meg. (Luk 23,14-23; Ján 18,38) 29És mikor mindazokat elvégezték, a mik ő felőle megirattak, a fáról levéve sírba helyhezteték. 30De az Isten feltámasztá őt halottaiból: 31És ő megjelent több napon át azoknak, kik együtt jöttek fel ő vele Galileából Jeruzsálembe, kik néki bizonyságai a nép előtt. (Luk 24,36-42; Ján 20,1; Ján 21,1;Csel 1,8;3,15;10,40.41) 32És mi hirdetjük néktek az atyáknak tett ígéretet, hogy azt az Isten betöltötte nékünk, az ő fiaiknak feltámasztván Jézust: (Csel 3,22-26.1Móz;22,18) 33Mint a második zsoltárban is meg van írva: Én Fiam vagy te; ma nemzettelek én téged. (Zsolt 2,7; Róm 1,4; Zsid 1,5)