34Péter pedig megnyitván száját, monda: Bizonynyal látom, hogy nem személyválogató az Isten; (5Móz 10,17; Róm 2,11) 42És megparancsolta nékünk, hogy hirdessük a népnek, és tegyünk bizonyságot, hogy ő az Istentől rendelt bírája élőknek és holtaknak. (Csel 1,8; Márk 16,15;Csel 17,31.2Kor;5,10.2Tim;4,1.1Pét;4,5) 43Erről a próféták mind bizonyságot tesznek, hogy bűneinek bocsánatját veszi az ő neve által mindenki, a ki hiszen ő benne. (Csel 4,2.1Kor;1,29.31; Eféz 2,9) 44Mikor még szólá Péter ez ígéket, leszálla a Szent Lélek mindazokra, a kik hallgatják vala e beszédet. (Ámós 9,11.12) 45És elálmélkodának a zsidóságból való hívek, mindazok, a kik Péterrel együtt mentek, hogy a pogányokra is kitöltetett a Szent Lélek ajándéka. (Eféz 3,6) 46Mert hallják vala, hogy ők nyelveken szólnak és magasztalják az Istent. Akkor felele Péter: (Csel 2,1-4;19,6) 47Vajjon eltilthatja-é valaki a vizet, hogy ezek meg ne keresztelkedjenek, kik vették a Szent Lelket miképen mi is? (Csel 8,36;Csel 15,8) 48És parancsolá, hogy keresztelkedjenek meg az Úrnak nevében. Akkor kérék őt, hogy maradjon náluk néhány napig. (Csel 2,38)