2És hoznak vala egy embert, ki az ő anyjának méhétől fogva sánta vala, kit minden nap le szoktak tenni a templom kapujánál, melyet Ékesnek neveznek, hogy kérjen alamizsnát azoktól, a kik bemennek a temlomba. (Csel 14,8-10) 3Ez mikor látta, hogy Péter és János a templomba akarnak bemenni, kére ő tőlük alamizsnát. (5Móz 18,15.18) 4Péter pedig mikor szemeit reá vetette Jánossal egyben, monda: Nézz mi reánk! (2Móz 20,21;34,28.32;5Móz 32,47; Zsid 4,12.1Pét;1,23) 5Az annakokáért figyelmez vala reájok, remélvén, hogy valamit kap tőlük. 6Péter pedig monda: Ezüstöm és aranyam nincsen nékem; hanem a mim van, azt adom néked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj! (2Móz 32,1) 7És őt jobbkezénél fogva felemelé, és azonnal megerősödének az ő lábai és bokái. (2Móz 32,2-6) 8És felszökvén, megálla és jár vala és beméne ő velök a templomba, járkálva és szökdelve és dícsérve az Istent. (Ésa 35,6)