Károli Gáspár revideált fordítása 1908-ból.

Birák könyve

5 1Énekelt pedig Debora és Bárák, az Abinoám fia azon a napon, mondván:
2Hogy a vezérek vezettek Izráelben,

   Hogy a nép önként kele föl: áldjátok az Urat!

   3Halljátok meg királyok, figyeljetek fejedelmek!

   Én, én az Úrnak éneket mondok,

   Dícséretet zengek az Úrnak, az Izráel Istenének.

   4Uram, mikor Szeirből kijövél, Mikor lépdelél Edom mezejéről:

   Megrendült a föld, csepegett az ég,

   A föllegek is víztől áradának.

   5A hegyek megrendültek az Úrnak orczája előtt,

   Még ez a Sinai is, az Úrnak, az Izráel Istenének színe előtt.

   6Sámgárnak, az Anath fiának napjaiban,

   Jáhel idejében pihentek az utak,

   És az útonjárók tekervényes ösvényekre tértek.

   7Megszüntek a kerítetlen helyek Izráelben, megszüntek végképen,

   Mígnem én Debora felkelék,

   Felkelék Izráel anyjaként.

   8Új isteneket ha választott a nép,

   Mindjárt kigyúlt a harcz a kapuk előtt;

   De paizs, és dárda avagy láttatott-é

   A negyvenezereknél az Izráel között?

   9Szívem azoké, kik parancsolnak Izráelben,

   Kik a nép közül önként ajánlkoztak: áldjátok az Urat!

   10Kik ültök fehér szamarakon,

   Kik ültök a szőnyegeken

   És a kik gyalog jártok: mind énekeljetek!

   11Az íjászok szavával a vízmerítők között,

   Ott beszéljék az Úrnak igazságát,

   Az ő faluihoz való igazságit Izráelben.

   Akkor újra a kapukhoz vonul az Úr népe!

   12Kelj fel, kelj fel Debora!

   Serkenj fel, serkenj fel, mondj éneket!

   Kelj fel Bárák és fogva vigyed foglyaidat, Abinoám fia!

   13Akkor lejött a hősök maradéka;

   Az Úrnak népe lejött hozzám a hatalmasok ellen.

   14Efraimból, kiknek gyökere Amálekben,

   Utánad Benjámin, a te néped közé;

   Mákirból jöttek le vezérek,

   És Zebulonból, kik a vezéri pálczát tartják.

   15És Issakhár fejedelmei Deborával,

   És mint Issakhár, úgy Bárák

   A völgybe rohan követőivel.

   Csak a Rúben patakjainál

   Vannak nagy elhatározások.

   16Miért maradtál ülve a hodályban?

   Hogy hallgasd nyájad bégetéseit?!

   Rúben patakjainál nagyok voltak az elhatározások!

   17Gileád a Jordánon túl pihen.

   Hát Dán miért időzik hajóinál?

   Áser a tenger partján ül és nyugszik öbleinél.

   18De Zebulon, az halálra elszánt lelkű nép,

   És Nafthali, a mezőség magaslatain!

   19Királyok jöttek, harczoltanak;

   Akkor harczoltak a Kanaán királyai

   Taanaknál, Megiddó vizénél;

   De egy darab ezüstöt sem vettenek.

   20Az égből harczoltak,

   A csillagok az ő helyökből vívtak Siserával!

   21A Kison patakja seprette el őket;

   Az ős patak, a Kison patakja!

   Végy erőt én lelkem!

   22Akkor csattogtak a lovak körmei

   A futás miatt, lovagjaik futásai miatt.

   23Átkozzátok Mérozt - mond az Úr követje, -

   Átkozva-átkozzátok annak lakosait! Mert nem jöttek az Úrnak segítségére,

   Az Úrnak segélyére vitézei közé.

   24De áldott legyen az asszonyok felett Jáhel,

   A Keneus Héber felesége,

   A sátorban lakó nők felett legyen áldott!

   25Az vizet kért, ő tejet adott,

   Fejedelmi csészében nyújtott tejszínét.

   26Balját a szegre,

   Jobbját pedig a munkások pőrölyére nyújtotta,

   És ütötte Siserát, szétzúzta fejét,

   És összetörte, általfúrta halántékát,

   27Lábainál leroskadt, elesett, feküdt,

   Lábai között leroskadt, elesett;

   A hol leroskadt, ott esett el megsemmisülve.

   28Kinézett az ablakon, és jajgatott

   Siserának anyja a rostélyzat mögül:

   „Miért késik megjőni szekere?

   Hol késlekednek kocsijának gördülései?”

   29Fejedelemasszonyinak legokosabbjai válaszolnak néki;

   Ő egyre csak azok szavait ismételgeti:

   30„Vajjon nem zsákmányra találtak-é, s mostan osztozkodnak?

   Egy-két leányt minden férfiúnak;

   A festett kelmék zsákmányát Siserának;

   Tarka szövetek zsákmányát, tarkán hímzett öltözeteket,

   Egy színes kendőt, két tarka ruhát nyakamra, mint zsákmányt.”

   31Így veszszenek el minden te ellenségid, Uram!

   De a kik téged szeretnek, tündököljenek mint a kelő nap az ő erejében!

   És megnyugovék a föld negyven esztendeig.