⁸És történt ebben az időben, hogy Elizeus Súnembe ment. Ott volt egy gazdag asszony, a ki tartóztatá őt, hogy nála egyék kenyeret. És lőn, hogy valamikor csak arra járt, betért oda, hogy kenyeret egyék. ^{(Józs 19,17.18) 9}És monda az asszony a férjének: Ímé úgy veszem észre, hogy az az Isten embere, a ki szüntelen erre jár által, szent ember; ^{(1Kir 19,16) 10}Csináljunk, kérlek, egy kicsiny felházat, és tegyünk abba néki egy ágyat, asztalt, széket és gyertyatartót, hogy mikor hozzánk jön, hadd térjen oda. ^{(1Kir 17,9.17-23) 11}És történt egy napon, hogy oda ment Elizeus, és megszállott a felházban, és megpihent ott. ¹²És monda Géházinak, az ő szolgájának: Hívd ide azt a Súnemitát. Előhívá azért azt, és eleibe álla. ^{(2Kir,4 8.) 13}Megmondotta volt pedig néki: Mondd meg néki: Ímé nagy szorgalmatossággal szolgálsz nékünk, mit kivánsz, hogy cselekedjem veled? Nincs-é valami mondani valód a király előtt, vagy a sereg fővezére előtt? És monda az: Én az én nemzetségem között békességgel lakom. ¹⁴Monda Elizeus: Mit lehetne tehát érette tennünk? Felele Géházi: Nincs fia és a férje vén ember. ¹⁵És monda: Hívd ide! És a mikor oda hívta, megállott az ajtóban. ¹⁶És monda Elizeus: Esztendő ilyenkorra fiút fogsz ölelni. És monda az: Ne, édes uram, Isten embere, ne mondj képtelen dolgot a te szolgálóleányodnak! ^{(2Kir,4 14. 1 Móz. 18,10-12.) 17}És teherbe esék az asszony és fiat szült abban az időben, a melyet megmondott volt Elizeus. ¹⁸De mikor megnőtt a gyermek, történt, hogy egy napon kiment az ő atyjához, az aratókhoz, ¹⁹És monda az ő atyjának: Jaj fejem, jaj fejem! És monda az ő atyja a szolgának: Vidd el őt az anyjához. ²⁰Ki mikor felvette őt, vivé az ő anyjához, és az az ölében tartá délig, és akkor meghalt. ²¹És felméne az asszony, és az Isten emberének ágyára tevé őt, és az ajtót bezárván kijöve onnét. ^{(2Kir,4 10. 11.) 22}És előhívatá az ő férjét és monda: Kérlek, küldj ide nékem egyet a szolgák közül és egy szamarat, hadd menjek el hamar az Isten emberéhez, és mindjárt megjövök. ^{(2Kir,4 25.) 27}Mikor pedig az Isten emberéhez jutott a hegyre, átölelte az ő lábait; de Géházi oda ment, hogy elűzze őt, az Isten embere azonban így szólt: Hagyj békét néki, mert megkeseredett az ő szíve, és az Úr eltitkolta tőlem, és nem jelentette meg nékem. ^{(2Kir 5,26) 28}És monda az: Vajjon én kértem-é fiat az én uramtól? Nemde nem mondám-é néked: Ne csalj meg engemet? ^{(2Kir,4 16.) 29}És monda Elizeus Géházinak: Övezd fel derekadat, és vedd kezedbe az én pálczámat, és menj el, ha valakivel találkozol, ne köszönj néki, és annak is, a ki köszön néked, ne felelj, és az én pálczámat tedd a gyermek arczára. ^{(Luk 10,4) 30}De a gyermeknek anyja monda: Él az Úr és él a te lelked, hogy el nem hagylak téged. Felkele azért és követé őt. ³¹Géházi pedig már előttök elment volt, és a pálczát a gyermek arczára fekteté, de nem szólott és nem is eszmélt rá a gyermek. Azért visszatért eleibe, és megmondá néki, mondván: Nem támadt fel a gyermek. ³²És bement Elizeus a házba, és ímé a gyermek ott feküdt halva az ő ágyán. ^{(2Kir,4 21.) 33}És bement, és bezárta az ajtót magára és a gyermekre, és könyörgött az Úrnak. ^{(Luk 8,54) 34}És az ágyra felhágván, a gyermekre feküdt, és az ő száját a gyermek szájára tevé, szemeit szemeire, kezeit kezeire, és ráborult, és megmelegedék a gyermek teste. ³⁵Azután felállott, és egyszer alá és fel járt a házban, majd újra felment és reáborult. Akkor a gyermek prüsszente vagy hétszer, és felnyitá szemeit a gyermek. ^{(1Kir 17,19-22) 36}Ő pedig szólítá Géházit, és monda: Hívd ide a Súnemitát. És oda hívá azt. És mikor oda ment, monda: Vedd a te fiadat. ³⁷Ki mikor bement, lábához esék, és leborula a földre, és az ő fiát fogván, kiméne.

KNB SZIT STL BD RUF KG