6 ¹Lőn pedig, hogy az emberek sokasodni kezdének a föld színén, és leányaik születének. ²És láták az Istennek fiai az emberek leányait, hogy szépek azok, és vevének magoknak feleségeket mind azok közűl, kiket megkedvelnek vala. ^{(Máté 24,38; Luk 17,27) 3}És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test; legyen életének ideje száz húsz esztendő. ⁴Az óriások valának a földön abban az időben, sőt még azután is, mikor az Isten fiai bémenének az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szűlének nékik. Ezek ama hatalmasok, kik eleitől fogva híres-neves emberek voltak. ⁵És látá az Úr, hogy megsokasult az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz. ^{(1Móz 8,21; Jer 17,9; Máté 15,19) 6}Megbáná azért az Úr, hogy teremtette az embert a földön, és bánkódék az ő szívében. ⁷És monda az Úr: Eltörlöm az embert, a kit teremtettem, a földnek színéről; az embert, a barmot, a csúszó-mászó állatokat, és az ég madarait; mert bánom, hogy azokat teremtettem. ⁸De Noé kegyelmet talála az Úr előtt. ⁹Noénak pedig ez a története: Noé igaz, tökéletes férfiú vala a vele egykorúak között. Istennel jár vala Noé. ¹⁰És nemze Noé három fiat: Sémet, Khámot és Jáfetet. ¹¹A föld pedig romlott vala Isten előtt és megtelék a föld erőszakoskodással. ¹²Tekinte azért Isten a földre, és ímé meg vala romolva, mert minden test megrontotta vala az ő útát a földön. ^{(Zsolt 14,2.3) 13}Monda azért Isten Noénak: Minden testnek vége elérkezett előttem, mivelhogy a föld erőszakoskodással telt meg általok: és ímé elvesztem őket a földdel egybe. ¹⁴Csinálj magadnak bárkát gófer fából, rekesztékeket csinálj a bárkában, és szurkozd meg belől és kivűl szurokkal. ¹⁵Ekképen csináld pedig azt: A bárka hoszsza háromszáz sing legyen, a szélessége ötven sing, és a magassága harmincz sing. ¹⁶Ablakot csinálj a bárkán, és egy singnyire hagyd azt felülről; a bárka ajtaját pedig oldalt csináld; alsó, közép, és harmad padlásúvá csináld azt. ¹⁷Én pedig ímé özönvizet hozok a földre, hogy elveszessek minden testet, a melyben élő lélek van az ég alatt; valami a földön van, elvész. ¹⁸De te veled szövetséget kötök, és bemégy a bárkába, te és a te fiaid, feleséged és a te fiaidnak feleségei teveled. ^{(1Pét 3,20.2Pét;2,5) 19}És minden élőből, s minden testből, mindenből kettőt-kettőt vígy be a bárkába, hogy veled együtt életben maradjanak: hímek és nőstények legyenek. ²⁰A madarak közűl az ő nemök szerint, a barmok közűl az ő nemök szerint és a földnek minden csúszó-mászó állatjai közűl az ő nemök szerint; mindenből kettő-kettő menjen be hozzád, hogy életben maradjanak. ²¹Te pedig szerezz magadnak mindenféle eledelt, mely megehető, és takarítsd be magadhoz, hogy neked is, azoknak is legyen eledelűl. ²²És úgy cselekedék Noé; a mint parancsolta vala néki Isten, mindent akképen cselekedék. ^{(Zsid 11,7)} 7 ¹Monda az Úr Noénak: Menj be te, és egész házadnépe a bárkába: mert téged láttalak igaznak előttem ebben a nemzedékben. ^{(1Móz 6,9) 2}Minden tiszta baromból hetet-hetet vígy be, hímet és nőstényét; azokból a barmokból pedig, a melyek nem tiszták, kettőt-kettőt, hímet és nőstényét. ³Az égi madarakból is hetet-hetet, hímet és nőstényét, hogy magvok maradjon az egész föld színén. ⁴Mert hét nap múlva esőt bocsátok a földre negyven nap és negyven éjjel; és eltörlök a föld színéről minden állatot, melyet teremtettem. ⁵Cselekedék azért Noé mind a szerint, a mint az Úr néki megparancsolta vala. ⁶Noé pedig hatszáz esztendős vala, mikor az özönvíz volt a földön. ⁷Beméne azért Noé és az ő fiai, az ő felesége, és fiainak feleségei ő vele a bárkába, az özönvíz elől. ^{(Máté 24,38; Luk 17,27) 8}A tiszta barmok közűl, és a tisztátalan barmok közűl, a madarak közűl, és minden földön csúszó-mászó állat közűl, ⁹Kettő-kettő méne be Noéhoz a bárkába, hím és nőstény: a mint Isten megparancsolta vala Noénak. ¹⁰Lőn pedig hetednapra, hogy megjöve az özönvíz a földre. ¹¹Noé életének hatszázadik esztendejében, a második hónapban, e hónap tizenhetedik napján, felfakadának ezen a napon a nagy mélység minden forrásai, és az ég csatornái megnyilatkozának. ¹²És esék az eső a földre negyven nap és negyven éjjel. ¹³Ugyanezen a napon ment vala be Noé és Sém és Khám és Jáfet, Noénak fiai, és Noé felesége és az ő fiainak három felesége velök együtt a bárkába. ¹⁴Ők, és minden vad az ő neme szerint és minden barom az ő neme szerint és minden csúszó-mászó állat, mely csúsz-mász a földön, az ő neme szerint és minden repdeső állat az ő neme szerint, minden madár, minden szárnyas állat. ¹⁵Kettő-kettő méne be Noéhoz a bárkába minden testből, melyben élő lélek vala. ¹⁶A melyek pedig bemenének, hím és nőstény méne be minden testből, a mint parancsolta vala Isten őnéki: és az Úr bezára utána az ajtót. ¹⁷Mikor az özönvíz negyven napig volt a földön, annyira nevekedének a vizek, hogy felveheték a bárkát, és az felemelkedék a földről. ¹⁸A vizek pedig áradának és egyre nevekedének a földön, és a bárka jár vala a víz színén. ¹⁹Azután a vizek felette igen nagy erőt vevének a földön, és a legmagasabb hegyek is mind elboríttatának, melyek az egész ég alatt valának. ²⁰Tizenöt singgel nevekedének a vizek feljebb, minekutánna a hegyek elboríttattak vala. ²¹És oda vesze minden földön járó test, madár, barom, vad, és a földön nyüzsgő minden csúszó-mászó állat; és minden ember. ^{(Máté 24,39; Luk 17,27) 22}Mindaz, a minek orrában élő lélek lehellete vala, a szárazon valók közűl mind meghala. ²³És eltörle az Isten minden állatot, a mely a föld színén vala, az embertől a baromig, a csúszó-mászó állatig, és az égi madárig; mindenek eltöröltetének a földről; és csak Noé marada meg, és azok a kik vele valának a bárkában. ^{(2Pét 2,5) 24}És erőt vevének a vizek a földön, száz ötven napig. 8 ¹Megemlékezék pedig az Isten Noéról, és minden vadról, minden baromról, mely ő vele a bárkában vala: és szelet bocsáta az Isten a földre, és a vizek megapadának. ²És bezárulának a mélység forrásai s az ég csatornái; és megszűnt az eső az égből. ³És elmenének a vizek a földről folyton fogyván, és száz ötven nap mulva megfogyatkozának a vizek. ⁴A bárka pedig a hetedik hónapban, a hónak tizenhetedik napján, megfeneklett az Ararát hegyén. ⁵A vizek pedig folyton fogyának a tizedik hónapig; a tizedikben, a hó első napján meglátszának a hegyek csúcsai. ⁶És lőn negyven nap múlva, kinyitá Noé a bárka ablakát, melyet csinált vala. ⁷És kibocsátá a hollót, és az elrepűlt, meg visszaszállt, míg a vizek a földről felszáradának. ⁸Kibocsátá a galambot is, hogy meglássa, vajjon elfogytak-é a vizek a föld színéről. ⁹De a galamb nem talála lábainak nyugvóhelyet és visszatére ő hozzá a bárkába, mert víz vala az egész föld színén; ő pedig kezét kinyujtá, megfogá, és bévevé azt magához a bárkába. ¹⁰És várakozék még másik hét napig, és ismét kibocsátá a galambot a bárkából. ¹¹És megjöve ő hozzá a galamb estennen, és ímé leszakasztott olajfalevél vala annak szájában. És megtudá Noé, hogy elapadt a víz a földről. ¹²És ismét várakozék még másik hét napig, és kibocsátá a galambot, és az nem tére többé ő hozzá vissza. ¹³És lőn a hatszáz egyedik esztendőben, az első hónak első napján, felszáradának a vizek a földről, és elfordítá Noé a bárka fedelét, és látá, hogy ímé megszikkadt a földnek színe. ¹⁴A második hónapban pedig, a hónak huszonhetedik napján megszárada a föld. ¹⁵És szóla az Isten Noénak, mondván: ¹⁶Menj ki a bárkából te és a te feleséged, a te fiaid, és a te fiaid feleségei te veled. ¹⁷Minden vadat, mely veled van, minden testből, madarat, barmot, és minden földön csúszó-mászó állatot vígy ki magaddal, hogy nyüzsögjenek a földön, szaporodjanak és sokasodjanak a földön. ¹⁸Kiméne azért Noé és az ő fiai, az ő felesége, és az ő fiainak feleségei ő vele. ¹⁹Minden állat, minden csúszó-mászó, minden madár, minden a mi mozog a földön, kijöve a bárkából az ő neme szerint. ²⁰És oltárt építe Noé az Úrnak, és vőn minden tiszta állatból és minden tiszta madárból, és áldozék égőáldozattal az oltáron. ²¹És megérezé az Úr a kedves illatot, és monda az Úr az ő szívében: Nem átkozom meg többé a földet az emberért, mert az ember szívének gondolatja gonosz az ő ifjúságától fogva; és többé nem vesztem el mind az élő állatot, mint cselekedtem. ^{(1Móz 6,5; Ésa 54,9; Máté 15,19) 22}Ennekutánna míg a föld lészen, vetés és aratás, hideg és meleg, nyár és tél, nap és éjszaka meg nem szünnek. ^{(Jer 33,20.25)} 9 ¹Azután megáldá Isten Noét és az ő fiait, és azt mondá nékik: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet. ^{(1Móz 1,28;8,17) 2}És féljen és rettegjen tőletek a földnek minden állatja az égnek minden madara: minden a mi nyüzsög a földön, és a tengernek minden hala kezetekbe adatott; ³Minden mozgó állat, a mely él legyen nektek eledelűl; a mint a zöld fűvet, nektek adtam mindazokat. ^{(1Móz 1,29) 4}Csak a húst az őt elevenítő vérrel meg ne egyétek. ^{(3Móz 17,14.5Móz;12,23) 5}De a ti véreteket, a melyben van a ti éltetek, számon kérem; számon kérem minden állattól, azonképen az embertől, kinek-kinek atyjafiától számon kérem az ember életét. ^{(2Móz 21,12.28.3Móz;24,17) 6}A ki ember-vért ont, annak vére ember által ontassék ki; mert Isten a maga képére teremté az embert. ^{(Máté 26,52; Jel 13,10) 7}Ti pedig szaporodjatok és sokasodjatok, nyüzsögjetek a földön és sokasodjatok azon. ^{(1Móz 1,28;8,17) 8}És szóla az Isten Noénak és vele az ő fiainak, mondván: ⁹Én pedig ímé szövetséget szerzek ti veletek és a ti magvatokkal ti utánnatok. ^{(Ésa 54,9) 10}És minden élő állattal, mely veletek van: madárral, barommal, minden mezei vaddal, mely veletek van; mindattól kezdve a mi a bárkából kijött, a földnek minden vadjáig. ¹¹Szövetséget kötök ti veletek, hogy soha ezután el nem vész özönvíz miatt minden test; és soha sem lesz többé özönvíz a földnek elvesztésére. ¹²És monda az Isten: Ez a jele a szövetségnek, melyet én örök időkre szerzek közöttem és ti köztetek, és minden élő állat között, mely ti veletek van: ¹³Az én ívemet helyeztetem a felhőkbe, s ez lesz jele a szövetségnek közöttem és a föld között. ¹⁴És lészen, hogy mikor felhővel borítom be a földet, meglátszik az ív a felhőben. ¹⁵És megemlékezem az én szövetségemről, mely van én közöttem és ti közöttetek, és minden testből való élő állat között; és nem lesz többé a víz özönné minden testnek elvesztésére. ¹⁶Azért legyen tehát az ív a felhőben, hogy lássam azt és megemlékezzem az örökkévaló szövetségről Isten között és minden testből való élő állat között, mely a földön van. ¹⁷És monda Isten Noénak: Ez ama szövetségnek jele, melyet szerzettem én közöttem és minden test között, mely a földön van. ¹⁸Valának pedig Noé fiai, kik a bárkából kijöttek vala: Sém és Khám és Jáfet. Khám pedig Kanaánnak atyja. ¹⁹Ezek hárman a Noé fiai s ezektől népesedék meg az egész föld. ²⁰Noé pedig földmívelő kezde lenni, és szőlőt ültete. ²¹És ivék a borból, s megrészegedék, és meztelenen vala sátra közepén. ²²Khám pedig, Kanaánnak atyja, meglátá az ő atyjának mezítelenségét, és hírűl adá künnlevő két testvérének. ²³Akkor Sém és Jáfet ruhát ragadván, azt mindketten vállokra veték, és háttal menve takarák be atyjok mezítelenségét; s arczczal hátra meg sem láták atyjok mezítelenségét. ²⁴Hogy felserkene Noé mámorából, és megtudá a mit vele az ő kisebbik fia cselekedett vala: ²⁵Monda: Átkozott Kanaán! Szolgák szolgája legyen atyjafiai közt. ^{(Józs 17,13; Bir 1,28) 26}Azután monda: Áldott az Úr, Sémnek Istene, néki légyen szolgája Kanaán! ²⁷Terjeszsze ki Isten Jáfetet, lakozzék Sémnek sátraiban; légyen néki szolgája a Kanaán! ²⁸Éle pedig Noé az özönvíz után háromszáz ötven esztendeig. ²⁹És vala Noé egész életének ideje kilenczszáz ötven esztendő; és meghala.

KNB SZIT STL BD RUF KG