6 1Lőn pedig, hogy az emberek sokasodni kezdének a föld színén, és leányaik születének. 2És láták az Istennek fiai az emberek leányait, hogy szépek azok, és vevének magoknak feleségeket mind azok közűl, kiket megkedvelnek vala. (Máté 24,38; Luk 17,27) 3És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test; legyen életének ideje száz húsz esztendő. 4Az óriások valának a földön abban az időben, sőt még azután is, mikor az Isten fiai bémenének az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szűlének nékik. Ezek ama hatalmasok, kik eleitől fogva híres-neves emberek voltak. 5És látá az Úr, hogy megsokasult az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz. (1Móz 8,21; Jer 17,9; Máté 15,19) 6Megbáná azért az Úr, hogy teremtette az embert a földön, és bánkódék az ő szívében. 7És monda az Úr: Eltörlöm az embert, a kit teremtettem, a földnek színéről; az embert, a barmot, a csúszó-mászó állatokat, és az ég madarait; mert bánom, hogy azokat teremtettem. 8De Noé kegyelmet talála az Úr előtt. 9Noénak pedig ez a története: Noé igaz, tökéletes férfiú vala a vele egykorúak között. Istennel jár vala Noé. 10És nemze Noé három fiat: Sémet, Khámot és Jáfetet. 11A föld pedig romlott vala Isten előtt és megtelék a föld erőszakoskodással. 12Tekinte azért Isten a földre, és ímé meg vala romolva, mert minden test megrontotta vala az ő útát a földön. (Zsolt 14,2.3)